Almácska, a kis mocsok :)

A kis szemtelen cica mindig kihasználja az összes lehetőséget, hogy belógjon a nappaliba. Hol a maradék száraztáp-ropogtatásról veszem észre, hogy beslisszolt, hol meg meglepő módon az összes macskatáp szépen ki van nyalogatva Garfield és Kikó tálkájából, amiből már biztos vagyok abban, hogy ki járt itt. Ajtónyitásra csak egy elmosódott fehéres csíkot látok az ajtó és a fotel között, és mire odaérek (három lépés), egy békésen szunyókáló szőrgombolyagot látok a fotelen. Ilyenkor Almácska megsüketül, és összegyógyul a fotellel. Megsüketül, mert hiába kiáltok rá, hogy: Sicc, te kis szemtelen!, meg: Nem mész kifele?, ő a füle botját sem mozdítja erre. Összegyógyul, mert amikor felemelem a hónalja alá nyúlva óvatosan (a pocijában még ott vannak a varratok!) a felsőteste már fél méterre van a foteltól, a segge meg hátsó lábai még eredeti pózban fekszenek a fotelen, mintha összeragadtak volna. :)

Miután már a nyúl is tudja, hogy kell a macskaajtót használni, kiíváncsi vagyok, Almácska mikorra tanulja meg és lóg be a lakásba egy jeges téli estén...

Az a fifikás Nyuszi!!!!

Nyuszkót kiengedtem egy kicsit rohangászni a nappaliba este, István számítógépezett, én elvonultam fürödni, gyerekek Mamánál. Mire megtisztultam, a nyúl sehol. Kerestük mindenhol, ahol lehetett, ahol nem, ahová befért, ahová semmiképpen nem, de nem volt sehol. Nem veszhet el a lakásban egy nyúl!! Hacsak nincs kint... De hogyan? Az ajtók végig zárva voltak, de ha bent nincs a nyúl, akkor kabát sapka fel, és keressük kint is!
Fémtálikába ínycsiklandozó hangú nyuszitápot zörgetve hívogattam a nyuszit a koromfekete jeges éjszakában a teraszon..
És megjelent! :)
Jött a nyúl, bőszen szimatolva a nasi után! :) Még jó, hogy ilyen haspók! Nehéz volt fogást találni rajta, mert hám sem volt rajta (bentre minek?), de sikerült! Hideg volt a kis füle, az összes talpacskája, remélem nem fázott meg!

Utólag rekonstruálva a történteket arra jutottam, hogy a nyuszi a macskáimat terrorizálva, őket követve rájött a macskaajtó helyes használatára, és kapva kapott az alkalmon, hogy kilógjon füvet zabbantani. Még jó, hogy zárható macskaajtónk van, ezexerint erre a funkciójára mostantól nagy szükségünk lesz.

Nagymamaaaa letteeeeem!!!! :)

Hómancs Nyuszkónak kölykei születtek! 5 kicsi látta meg a napvilágot, de ebből kettő nem volt életképes, másnapra elpusztultak. A háromból kettő holland tarka mintás (fehér alapon fekete), és egy meg egyszínű világosbézs. Képek később!
Már kezdtem azt hinni, Nyúl Úrfi csak a cicákra gerjed! :)

Almácska első hete - hogy lett kósza-cicából kedvenccé

Nos igen. Almácska. Hosszú történet lesz, majd hozok képeket is hozzá.
Szóval egy szép őszi napon, estefelé szörnyű nyávogásra figyeltünk fel Anti bácsiék kertjében. Két kiscica volt, egyik helyesebb, mint a másik. A kisebb (később Tökmag) fekete-fehér mintás picicica kissé gyámoltalan volt, a nagyobb háromszínű véznacica hangosabb és félénkebb. Sosem távolodtak el egymástól több, mint három méterre. Hívtam Anti bácsit telefonon, hogy a macskái így, meg úgy, de nem az övéi voltak, mert jött, és kitette őket a kertjéből. Adtam nekik tejecskét a kerítésen.

Másnap képeket készítettem róluk, és felhívtam az összes ismerősömet az utcából, hogy az övék-e, vagy kell-e nekik a két kiscica. Később megsétáltattam a nyulat; most már csak kispórázzal, szabadon, mert visszajön, ha kaját zörgetek neki, vagy hívom. Szóval épp almahéjjal próbáltam becsábítani Nyúl Úrfit, meg lucernapellettel, amikor szaladt a háromszínű tarka cica, és hálás dörgölődzések közepette befalta a nyuszinak kitett almahéjat. Szegényke ennyire éhes volt!
Akkor este kaptak macskakaját..

Harmadnap az egyik levélkézbesítő kérdésemre jelezte, hogy az egyik kollégája pont egy imádnivaló kiscicát keres, és majd jön hétfőn úgyis, és elviszi neki a kiscicát, ha kell neki. Szóval hétfőig kosztosak lettek nálunk a cicák.
Még aznap gyerekek játszottak az utcában, és megkérdeztem tőlük (lol) megsímogatják-e a két árva cicuskát. Megsímogatták. Még a nyulat is. És az egyik leányzót annyira emlékeztette a picicica egy régi cicájára, Tökmagra, hogy elnevezte őt is így, és kis rábeszéléssel magával vitte. Persze apukája nem engedte meg neki, inkább halakat akart a lányának venni, de egy barátnője befogadta a kis árvát, akinek különben is pont kiscicái születtek, és pont a szembeszomszédunk.

Negyednap persze nem jött a kézbesítő a kiscicáért, úgyhogy kiplakátoltam az orvosi rendelőt, meg az utcákat itt-ott, hogy Íme egy árva kiscica, aki ráismer, vagy szeretné megosztani ezzel a szeretetéhes szőrgombóccal napjait, jelentkezzen nálam. Még az oviba is bevittem egy szórólapot, de nem kapkodott senki a cica után.

A kiscica benti cica volt/lehetett, mert úgy jött volna befelé a nyitott ajtón, mint akit kergetnek.. Nyuszisétáltatáskor (meg főleg meleg őszi napokon) nyitva hagyom az ajtót, hogy bejöjjön a meleg és a friss levegő. Meg a nyúl, ha akar, vagy megrémül. No, a nyúl és a kiscica hamar összebarátkoztak. A gúnyájuk tök egyforma, mindketten fehér alapon rozsda és szürke foltosak. Második találkozáskor a nyuszi már udvarolt a cicának, meg összedugták a nózijukat! Harmadik napon a cica bensőségesen megmosdatta Nyuszkó orrát, és homlokát, amit ő elalélva tűrt.. :) Persze szerelmes lett, és jópárszor frigyet követelt a kedves cicustól.. :)

Garfield fél a kiscicától, fúj rá, ha közeledne bátran elszalad. Kikó morog rá, hozzá nem is mer közelmenni a kicsi. Nem akarom befogadni a kiscicát, elég így is a szőr idebent, meg az enyémek nem is egyeznek a jövevénnyel. Azt meg pláne nem szeretném, ha a nyuszi idebent jelölgetne, meg körbespriccelne udvarlási jelként a kiscica miatt.

Pár nappal később megkérdeztem HázamUrát, hogy maradtat-e a cica kinti cicaként. A gyerekek imádják, símogatják mindig, a nyuszi is imádja, együtt kergetőznek, és a macskáim sem akarják megfojtani, inkább kerülik a kontaktust vele. Szabad kezet kaptam! :) István átalakította neki az anyuéktól elhozott cicaházat, már van saját helye! És persze irány az állatorvos.

Az állatorvos megállapította, hogy egy féléves imádnivalóan szeretetéhes kiscicáról van szó, aki nőstény. Jajj.. Úgyhogy 26-án megműtik a kiscicát. Nem akarok még almot is tőle.. Kapott oltást.
Kapott nevet is, Almácska.:)

26-ára bedagadt a fél pofija, valószínűleg másik cica megkarmolta, és tályog lett a bőre alatt. Egy altatás alatt a doki ingyen kitisztította neki az ivartalanítás (azt persze 12e Ft-ért)mellett. A félig kómás Almácskát másnap hoztam haza, és estére beengedtem a cicahordozóba, a nappaliba. Reggel kiraktam. Ez így megy azóta, este beengedem a hordozóba, reggel ki. Sajnálom szegényt, mert még kopasz a hasa.

Frodó és kósza

Frodó és Kósza elkeltek. Elvitte őket egy nagyonlelkes leányzó. de azóta sem hallottam felőlük.. :(
Remélem minden rendben van velük..

Újabb szökéééés

Párom reggel visszafordult a nappali ajtajából megkérdezni tőlem, hogy ugye én is úgy emlékszem, hogy este bezártuk a nyuszit.. Úgy emlékeztem. :) De nem úgy lehetett, mert a nyuszi éjjel mindenhová fel és bement, ahová nem lett volna neki szabad. Voltak erre utaló bizonyítékok mindenhol (MINDENHOL!!!). És pókhálós volt a bajsza.. :)

Frodó és kósza - semmi ünnepelnivaló

A pockokért újra jelentkezett valaki mailen, aztán beszéltünk telefonon is. Szimpatikusnak tűnt, meg lelkesnek is, megdumáltuk, hogy (múlt)szombaton jön értük, aztán még aznap éjjel lemondta mailben. Ha addig nem szoknak össze a pockok, hogy végre újra jelentkezik, csak az egyiket adnám oda neki. Ha hosszútávon kettőt szeretne, akkor Frodót, ha hosszútávon egyet, akkor Kószát. Kószának volt legelőször "kérője", csak ő sem jelentkezett az első mailünk óta.

Ma adtam nekik friss csipkebogyót, fűzfalevelet és banánchipset is egy-egy pici darabkát. Nekem úgy tűnt, hogy összecsicseregtek, vagy csak külön-külön örültek a fincsi nasiknak??? Az összefaxolás olyan speciális csicsergés, hogy egyszerűen nem tudom eldönteni, hányan művelik... Dugták egymáshoz az orrukat, aztán Kósza rácson keresztül belekapott Frodóba (ö felcsippant és elugrott),  ez nagy teljesítmény, mivel Agatha elválasztórácsa elég sűrű. Onnantól kezdve megint csak morogtak és kocogtattak és röfögtek egymásra.

Kósza nagyon gonosz tud ám lenni, ő van alul, és alig tudom Frodót futtatni miatta. Amikor csak Frodót látja, követi ketrecen belül, és ha Frodóka odadugja az orrát, hogy kedveskedjen gondolom (mivel sosem ő kezdi a fogkocogtatást), Kósza azonnal odakap neki.. :( :( :( Egyszer akkor is megharapta (a pöckét), amikor Frodó lefelé mászott kívülről a ketrecükön a saját kecó-ajtajától a földre. :( :-O

Frodót már napjában 6-szor is megszeretgetem/vakargatom, de egyre szomorkásabb.. Alvótársat keres... Mostanában rágja a ketrecrácsot és kétoldalt már kikopott a nóziján a szőr is.. Kósza is rágja a ketrecet, de ő nem hagyja magát nagyon babusgatni, a mellényfutást is csak egy-két körre szokta bevállalni.

Ma megmutattam Frodónak rácson keresztül a nyuszit (a nyuszi volt beketrecelve.) Frodó moccanni sem mert, aztán mikor elzsibbadt a lábam a guggolástól és mozdultam egyet, visszamenekült a mellényem mélyére.

Kószát meg átvittem a másik fürdőszobába egy kis terepgyakorlatra (hogy addig Frodó is tudjon egy kicsit futkosni), és beraktam a kádba (üres kádba!!). Folyamatosan azon küzdött, hogy kijusson, úgyhogy végül megszántam, és belógattam a kezem, hogy arra kapaszkodva ki tudjon jönni.

Kószának még egy picit meg van duzzadva a sérült mellső lábacskája, de használja rendesen, kerekezik is, csak néha felemeli pihentetni.

tetanusz

Szóval a legutolsó deguharapás annyira fájt, és oly mély volt, hogy elfelejtkeztem az elővigyázatosságról, és nem nyomkodtam jól ki, hogy a vér kimossa az esetleges fertőző anyagokat belőle. Valószínűleg ezért, de begyulladt a seb. Igazán sebnek sem lehet nevezni, nevetséges, milyen pici volt, két gombostűfejnyi pici vágás, de a fájdalom nem volt elhanyagolható.

Estére szafaládé lett az ujjamból (jó-jó, különben sem vagyok az a csontkollekció típus, de tényleg bedagadt az ujjam), és fájt a kézfejem is. Másnapra már az egész alkaromat éreztem, meg a könyökömet, úgyhogy felhívtam aput, aki körzeti orvos. Elmondta, hogy mivel az elmúlt 10 évben nem kaptam tetanusz oltást, és a seb elfertőződhetett, menjek el a sebészetre, nézzék meg ott, és akkor valószínűleg kapok tetanuszt is. Nem pont ilyen körülmények között, de hétfőn megkaptam a tetanusz oltásomat. Aprócskát betegségfóbiás tudok néha lenni, meg a fájdalomküszöböm is alacsony, de mégiscsak kétgyermekes egyférjes kétdegus egynyulas családanya vagyok egy csomó felelősséggel.
:)

Frodó és Kósza - faxolás

Ma adtam be a degucliknak egy kis friss fűzfalevelet. Először nem tudták, mi a fenéért ébresztgeti őket a naaaagydegu, és dugdos mindenféle izét az orruk alá, aztán átvertem őket. Frodót egy fűzfalevélke szárával kezdtem vakargatni, és amikor abbahagytam, ő lelkiismeretesen visszavakargatott engem(a fűzfalevelet) és rájött, hogy ennek az izének jó íze van. Ütemes rágcsálását hallva Kósza is megjelent a színen (persze egy emelettel lejjebb csak) és ő is hajlandó volt megkóstolni egy levelet.

Ezután Frodó elkezdett csicseregni, és fél percig elcsicsergett magában. Nem tudon, a fűzfalevélnek örült ennyire, vagy nekem, vagy Kószát kívánta ezzel meghatni (kevés sikerrel, ő csak fogat kocogtatott, némi felszagolgatás után).

Frodó és Kósza - és a teleregény folytatódik

Kósza azóta is minden alkalmat megragad, hogy fogat kocogtasson Frodóra. Amikor belépek a szobájukba, általában mindketten a függőágyukban heverésznek. Ha teszek-veszek-matatok, Frodóka megjelenik a kecó sarkánál, és olyan édesen néz, picit félrebillentett buksival, hogy muszáj megsimogatnom. :) Ő persze hagyja, tartja a tokáját, emeli a lábikáját, mutatja, hol vakarjam, és időről időre viszonozza is a kedveskedésemet egy-egy degupuszival (finom kézrágicsálás, haripdálás). Ekkor megjelenik Kósza is, és elkezd fogat kocogtatni pontosan Frodó alatt, két lábra ágaskodva, és rágja a rácsot. Ő is hagyja, hogy megsimizzem, de ritkán olyan kéjenc, mint Frodóka. Ha Frodó elmozdul, vag szalad egy kört, Kósza is követi, ahol Frodó megáll, ott megáll Kósza is, és felfelé szimatolva kocogtatja-csikorgatja a fogát.
(Mellesleg elég nehéz megállapítani, hogy épp melyik kocogtatja a fogát, de egy kis gyakorlással már a hangról lehet tudni, nem beszélve a bajuszmozgásról, és utána az ásításról. Ugyanis fogat kocogtatni nagyon megerőltető feladat, utána el kell lazítani az állkapocs izmait, hogy lehessen előlről kezdeni a fogkocc-produkciót! :)  )
Persze mostanában már Frodó is visszabeszél, és kánonban kocogtatnak..

Ma Frodót a főnökjelöltet elvittem egy alázat-ébresztő tanulmányútra a tesójához és Mukihoz. Ott döbbentem le, hogy SamuTöpi MEKKORA!!! Igen, kövér disznó, karácsonyra kapnak mégegy kereket, de a nagyobbat, a 32(valahány)centiset. Szóval vártam a naaaagy testvéri összecsicsergést, de nem jöve.. Hagytam Frodót szaladgálni egy kicsit a ketreces szobában, feldzsalt a ketrecre is, de ez nagyon nem tetszett az "öregfiúknak", veszekedtek rá hangosan. Ezután aludt Frodókám egy órácskát a mellényemben. :)
Míg takarítottam a nagyok ketrecét, megtalálták Frodó kis műanyagketrecét, és megpróbáltak bejutni hozzá a fém tetőrácson keresztül. A rács nagyon sűrű volt, azt hittem nem lehet gond, de megkaphatták Frodó egyik lábujját, mert picit vérzett neki (3 pici maszatos lábnyomot találtam a neki berakott zsepin), és utána egymásnak ugrottak (Muki és SamuTöpi), úgyhogy einstandoltam tőlük a kisketrecet Frodóval együtt, és hazajöttünk.

Hazajőve titokban azt reméltem kitörő örömmel fogadják majd rég nem látott ellenségüket, Frodó a nála gyengébb degut, Kósza a fél napig nem látottat, de megint csalódnom kellett. Ma sem futtatom őket együtt, Frodónak úgyis kemény napja volt, hadd pihenjen.

Kósza és Frodó - folytatásos teleregény

Ma megint együtt szaladozhattak kicsit, mert Frodó faxolt Kószának ketrecen keresztül! :)  Ketrecen kívül persze már nem folytatta, átvert a dög!  :)

Egy ideig folyt a "hozzáérek a hátadhoz és meglátjuk hogy reagálsz" játék, de Frodóka volt a kezdeményezőbb, egyszer-kétszer Kósza is próbálkozott, de ilyenkor Frodó megpördült párszor.

Aztán átváltottak a kiszorítós játékra, ami már nem tűnt annyira játéknak nekem, összeérintették a bajszukat, és szorosan egymás mellé álltak, toporogtak-csoszogtak, és forogtak, viszont már nem fogkocogtak és vartyogtak, mint addig.

Aztán hirtelen visító gombóccá váltak, de csak nem engedte el egyik sem a másikat, kiabálhattam/tapsolhattam hiába. Végül Kósza megvert seregei vonultak vissza a ketrecbe először, de vérig volt sértve, átvitt értelemben is, meg szó szerint is. Még egy percig panaszosan csipogott, aztán kerekezni ment. Sántítani nem sántított, de a jobb mellső lábfején van egy kis vér. Fájhat a jobb hátsó lábacskája is, mert még soha nem szorult be a kerékbe, de most úgy ugrott ki, hogy beakadt neki, és egyedül nem sikertült kiszabadítania. Óvatosan benyúltam, végigcirógattam, és kiemeltem volna, de akkorát belémharapott, hogy hallottam a husim sercenését.. :( Viszont valószínűleg elmozdíthattam picit, mert így már ügyesen kiakasztotta magát a kerékből. :)

Frodón nem láttam vérnyomokat, a szőre neki a nyakán volt borzos kicsit jobb oldalt.

Újra be kellett kötni az ujjam, pedig még Kósza régi harapását is érzem.. :-S


Nem tudom ilyenkor Kósza elkönyvelte-e a vereségét, és hagyja majd Frodót főnökként közelíteni, vagy ellenkezőleg: eleve feni majd a fogait a következő találkozásukra??

Nyuszi-puszi

Tegnap símogattam Hómancs-nyuszit, és finoman masszírozgattam a nyakóciját, és a fülecskéit. Ő fejét a combomra hajtva mozdulatlanul hagyta, majd amikor befejeztem, megnyalogatta a kezemet! Nagyon édi volt!

PITE szerint a nyuszinyalás csak egy reflex. Amikor a nyuszi a nyelvével tisztogatja a szőrét, akkor a két inger (nyalakodás és símogató érzés a bundán) egyszerre jelentkezik. Amikor a Gazdi símogat, akkor a szőrsímogató érzés adott, csak a nyalakodás részt kell pótolni.. :-b

A kis gondatlan nem tanul...

Vendégeim: Frodó és Kósza

Frodó és Kósza lakik nálunk egy rövid ideig, mert gazdit keresnek, csak előbb degulánymentes környezetben szeretnének összeszokni. Frodó félvér gömböcség, hatalmas fülekkel és farokbojttal, 2010 május 4-én született Szentesen Gamgee tenyészetében, apukája Dió (vadas hím), anyukája Áfonya (Márti tenyészetéből való kék nőstény), ő maga kékhordozó szép és egészséges példány.
Kósza valószínűleg pár hónappal idősebb nála, de termetre kisebb vadas hím (az általam látott legnagyobb degupöcökkel) és a leges-legszebb rózsaszín nózival büszkélkedhet, de a farkincája vége hiányzik, biztos Miskolc utcáin érte valamilyen baleset.
Íme néhány kép róluk:
Frodó ketrece
Frodó 3 kép

Kósza 3 kép

Frodó hozománya a ketrec, 6000 Ft-ba kerül

Frodóka függőágyon

Övé a kerék is..

Meg a mogyoró is :) Hamm!

Itt már Kósza kukucskál

Magaslesen a sérült farkincás Kósza, de

neki van a leggyönyörűbb rózsaszín orrocskája

Fajok között-1

Beszámoztam, valami azt súgja, lesz még több rész is..
Adva van Dédi, aki imádja a kisdeguit, Mukit és STöpikét, de egész életében mindig volt macskája. És pont a szomszédban megtartottak egy kis szürke csíkos kölyökmacskát, aki unalmában sokszor átlátogat a kerítés lukain át Dédihez. Aki meg boldogan kényezteti őt egy kis tejecskével. (                 avq1       <---  Ezt itt a nyúl gépelte, mert az ölemből felugrott a billentyűzetre..) folyt köv.

degulak-átalakítás

Ma egy kicsit átalakítottam a ketrec berendezését, szóval ha megszokásból leugrik valaki a házáról, akkor nem a szénatartó veri kupán, hanem a függőágyba huppan puhán. Oh, még rímes is? Rémes.
Betettem nekik a libikókát is (ami szerintem egy remek ötlet), egyelőre nem mondhatnám, hogy elragadná őket a játékszenvedély. Először alaposan megvizsgálják, miből is van, (FINOM!!!), és csak utána kezdenek el töprengeni azon, mire is lehetett volna használni, ha maradt volna belőle...

GHD

Szó szerint közlöm Serrin és Agatha szavait, az idevágó fórumokról. Ajtócska


A következő híreket és fotókat kaptuk Serrintől:

"Ma voltunk fenn és tényleg rengetegen vannak. Egyszerre 12-őt is
megszámoltam, de talán többen vannak. Szerintünk kirakhatták őket,
mert az egyik olyan szelíd volt, hogy Ildi karján az egyik még sétált
is, ráadásul nagyon sok köztük a fiatal.
Hagytunk ott kaját és friss vizet, de másik is szokták ugyanezt tenni.

Fotók itt:
Gellérthegyi Deguk  " 

Ezek szerint sajnos nem túlélőkről van szó, csak néphagyomány lett kitenni a degukat a Gellérthegyre... 
Ha valaki arra jár ki kéne tenni egy vízálló táblát a Noé menhely elérhetőségével, és a degu használati utasítással, hogy ne pakoljanak már ki több állatot hülyéék... - AgathaChristie

Fűzfaág

A nyuszifórumon olvastam róla, hogy a tapsifülesek nagyon szeretik a fűzfaágat. Már másnap szembejött egy nagy fűzfa Szögiék szüleinek hétvégi telkén, így elkezdődhetett a tesztelés, amit természetesen kiterjesztettem a deguclikra is. Mindannyian imádták, és köszönik szépen!

Hómancs odút épít-2

Építget az orgonabokor tövében is, de azt nem nagyon szeretem, mert minden harmadik ásási session után fut két kört, és ezt nehéz lekövetni hámmal-pórázzal, nagy lelógó orgonaágakkal...
Kapargatott a kövek között is az átriumban, de oda pisilt is, azt sem szeretném, ha nagyon odaszokna. Elmentünk hátra a bejárati ajtó felé, no ott van lóhere is, meg lazább föld is, úgyhogy amint megtöltötte a bendőjét kapart 6-8 kisebbfajta lukacskát, egyikbe bele is hemperedett, és nagyon elégedettnek tűnt.

Az őrületbe kergetsz, te NYÚL!

Hát igen. Hómancs ivarzik, és a két macskámat is nyúlnak tartja. Állandóan követi őket, ha futnak utánuk iszkol, ha leheverednek odamegy megszagolgatni őket, ha kergetőznek neki is ott a helye. Hármasugrásokat kergenyulazik Kikótól 10 cm-nyire, őrölt módon elviharzik Garfield bajszán átgázolva. A macskáim kerülik a vele való kontaktust, bár Garfield hajlandó néha egy orrpuszira, de utána figyelmeztetően nyávog egyet, és eloldalog. Kiko kevésbé bírja Hómancs zaklatását, nála nincs figyelmeztető nyávogás. Némi sétálva menekülés után (max 10 m) szembefordul kitartó árnyékával és ha Hómancs még mindig nem kapcsol, megkísérli megsuhintani. Legtöbbször persze már az emergency stop módba állítja Hómancsot, hogy Kikó szembefordul vele és leül. De már az is előfordult, hogy Garfieldot is sikerült kihoznia a sodrából. Nem tudom miért kezd ki Hómancs a nála (2-3-szor) nagyobbakkal.. És nagyon remélem, hogy megoldja majd a helyzetet az őszi ivartalanítása...

Hómancs odút épít

Na jó, hát nem építi, csak imitálja az építkezést. Van egy rész a kavicsok között, ahol 1m2-en jó magas a fű. Mindig egyazon oldalról érkezik, és mindig ugyanolyan irányban fúrja be magát a lehajló fűszálak közé. Az nem izgatja, hogy a sej-haj-a, meg a pamacsfarka még kint van, ő úgy érzi, megfelelően elbújt. Néha még kapar is egyet-kettőt a biztonság kedvéért..

És megint SZÖKÉÉÉS!

Hómancs Nyuszkó gyorsan tanul. Szimatológépével feltérképezte, hogy a szúnyoghálón túl az éden várja őt, és innentől kezdve nem adta fel. Hiába volt a szunyaháló elé téve egy majd félméteres deszka, ő szépen rajthoz állt, és helyből megugrotta. Kénytelen volt így a deszka és a szúnyogháló közötti 4,5 cm-nyi helyen landolni, amit már nem bírt a szúnyogháló mágneszára és engedelmesen megadva magát kinyílt. És lőn ÉDEN.

Éden:
"Mindenhol fincsi friss fű nő!!! és a metlahiton végre nem csúszik szét a lábacskám! És a pázsiton száguldani is tudok!! Juhééééj! Kergenyulazhatok is kedvemre! Van itt hely! Heeeeej! :)"

Gondoltam, ha már kint van, hadd mozogjon egy kicsit, és csak óvatosan terelgettem azokra a helyekre, ahol biztos jó a kerítés, és nem eshet baja. Míg a fiammal a torlaszokon törtük a fejünket, meg tologattuk a kerti bútorokat, addig Nyuszkó szépen magától visszaügetett a házba. :D :))

Csinált nekem a gazdi jószagú gurigát! Még nem jöttem rá, hogy is bontsam fel..

A napozóterasz

Nyáriasítottam a degulakot!
Kivettem a fenyődeszkát, ami pár hétig polcként üzemelt, és fügeágakból tuti kis teraszt építettünk (párom és én) nekik. kíváncsi vagyok ez meddig bírja szagosodás nélkül.

Leszereltem a függőágyukat, rendesen leamortizálták, lukacsos is, meg büdös is. Azt hiszem nem a legjobb anyagot választottam, majd a következő könnyebben leszerelhető, és mosható is lesz.

Levettem az önitatóról a zöldessárgás matricát, mert Dédi nem látta a vízszintet rendesen, meg így az is kiderült ám, hogy nem elég csak kiöblíteni naponta, mert belül elég zöld volt.

Eddig a mókuskerék előtt 4-5 almaág alkotott egy vékony hidat, könnyítve a kerékbeugrást, és a kiszállást, de ezek a gallyak hetente elrágódtak, és leestek, úgyhogy most kaptak egyetlenegy csuklóvastagságú ágat, ezen rágják keresztül magukat, ha tudják!

Annyit szorgoskodtam, hogy nem volt alkalmam a hátukra forgatni őket, meg ők sem értek rá(m), minden újdonságot azonnal ki is próbáltak!

Ímhol a lak degustól!

Muki! Ez az új ág nagyon kényelmes, gyere próbáld csak ki!

Ó, igen, pont jó helyen van..

De azért nem fogunk összeveszni rajta, ugye? Pussz-pussz!

Gömbölyű vagyok, de gyönyörűűű! (Samu-Töpike)

Vagy inkább hívjuk ezentúl Sámuelnek? Nagyon megnőtt!

Prisonbreak - vagyishogy Szökés

Rosszcsont nyula ma szökött meg harmadszor!!!

Először Balázs terelgette vissza a nyuszit az átriumból. Nekem kihagyott a szívem a hírre, hogy kisurrant a nyussz, és hogy Balázs pont arra járt, észrevette, és visszakergette.

Másodszor a szemem láttára slisszolt ki az ajtón. Ekkor, mivel szemtanú voltam, láttam azt is, hogy jutott ki. Nálunk a nappaliban a kintet és a bentet egy zsanéros szúnyoghálóajtó választja el, ami két mágnessel is kapaszkodik az ajtófélfába. Garfield megunta, hogy Hómancs üget utána, és amikor beéri, csak néz rá (se játék, se dorombolás), és némi kaparászás után G. kinyitotta magának a szúnyoghálót, hogy ő akkor most inkább lelép. Hülee nyuszija meg követte őt, ment utána vakon.  De csak az első rágcsálnivaló zöldig(mégsem olyan vakon) jutott a beles fajzat, mert ott leállt zabbantani, és én beértem, és felmarkoltam.

Azóta 40 centi magas deszkatorlasz is védi az ajtónyílást, hogy ha a macskák kiengednék magukat a szunyahálón, azért Hómancs ne fusson világgá. A deszkatorlaszt meg leginkább a lányom amortizálja le, mert pont olyan magas, amin már nem tud átlépni szegénykém, csak ha kidönti. És csak egy reklámnyi időre tűntem el, és arra kellett visszajönnöm, hogy az ajtórés szabadon, nyúl úrfi meg (igen, a héten kiderült róla, hogy bak) sehol!

Azonnal szúnyoghálóajtó becsuk, mert hát gondolkozzunk pozitívan, hátha mégsem oly okos a nyuszika, és bent maradt.. De hívó szavamra (V.L.zacskójának hangos zörgetése) nem jelent meg a kíváncsi (és éhes persze) nyusziszempár.

Kidzsaltam az átriumba, és mézesmadzagvékony kedves és édibédi (zacskócsörgetés a lehető legétvágygerjesztőbb) hangon tovább hívogattam kósza nyulamat. Feltűnt a bűnös páros (ezúttal Kikó volt a tettestárs) a nagykapu mellett. Kikó hűségesen azonnal odaszaladt hozzám, és a szemeivel azt mondta:

"Sziiiiija! Vééégre itt vagy! Én mondtam neki, hogy ne jöjjön közelebb, még meg is legyintettem, de ennek aztán beszélhetek! Leléptem, erre jön utánam! Már épp a kapulécek között akartam kisurranni, hogy lekoptassam ezt a kis kullancsot, de jóóóó, hogy itt vaaagy! Prrrrrrrrrrrr :)"

És Hómancs jött ugribugrizva! Én boldogan guggoltam, kinyújtott karral vártam, tenyeremben nyuszicsemegével, hogy ölbefusson a kis hűtlen, de nem ez történt.. A nyúl továbbra is csak Kikót követte. Kezemet egy utsó kanyarbéli eltéréssel kikerülve ugribugrizott az ajtó felé, ahol Kikót eltűnni látta. A küszöbnél még megtorpant, meggondolta magát, és mégis sétálni akart VOLNA, mert akkor már ott voltam, és a helyes (befelé) irányba noszogattam feleslegessé téve számára kb két ugrást.

Hómancs Nyuszkó cseresznefaágat eszik (magát a cseresznyét nem ette)

Bajuszkirály épp kivégzi a vadrózsavirágot, majd később a leveleit is beburkolja.

Nyuszkó fogat kocogtat

Simizem a nyulamat, és neki esze ágában sincs odébbállni. Szinte már elhiszem neki, hogy élvezi is. Mindkét macska jön féltékenykedni. Amíg etettem, az nem volt baj, mert megszagolták a nyúlkaját, és nem kértek belőle, de a simizés az más. Azt tudják, hogy finom, és abból akarták a részüket. Megkapták. Profi szimultán símogató vagyok. Egy idő után nyúl úrfi (vagy kisasszony) mintha dorombolna, elkezdte finoman-gyorsan kocogtatni a fogát. Majd utánanézek ez vajh mit jelenthet..

Nyuszik hangjelzései

Mit "mond" nekünk a nyuszi?

HALK FOGKOCOGTATÁS VAGY FOGŐRLŐ ZAJOK: kellemesen érzi magát a nyúl. Egyenértékű a macska dorombolásával.
HALK, RÖVID MAKOGÓ HANGOK: jól érzi magát, örül.
MÉLYEBB, DÖRMÖGŐ HANGOK: a baknyulak udvarlásának jele. Néha a gazdinak is teheti a szépet.. Erős lábdobbantások is kísérhetik.

ERŐS FOGCSIKORGATÁS: félelem, fájdalom.
MORGÁS, FÚJTATÁS: vigyázat, a nyuszi fenyeget! A magát dominánsnak érző nyúl a saját ketrecében és magáénak tartott területén elbánhat az alacsonyabb rangúnak tartottal! Ezt követően a mellső lábaival odacsaphat, sőt még haraphat is!
VISÍTÁS, SIKÍTÁS: fájdalom, nagy ijedtség.


Nna, hát ezt jelenti! Ez előrelépés a nyuszival való kapcsolatomban!

Cím nélkül

Megjegyezném csak így cím nélkül, hogy SamuTöpike egy óóóóóriásdegu! Széles naaagy buksija van, háromajtós-szekrény vállakkal és négyüléses kanapé szélességű pocakkal. Mellette a fittnesszőrült Mukikám (no ő sem gebe azért) nagyon soványnak tűnik. Be fogok rakni nekik egy második etetőt, a mókuskerék mellé közvetlenül, hátha ez megoldja a táplálkozási problémáikat.
Kaptak egy nagy üveg fürdőkádat! Magas, és ezért nem oly egyszerű a ki-be ugrabugra, hátha így nem fürdik szét a homokot 10 perc alatt, és hátha nem hordanak bele oly sok almot.

Függőágy

Elbüdösödtek a polcok a ketrecben, úgyhogy most a következő projekt csináltatni/csinálni új polcokat. Addigis beraktam nekik egy deszkát, hogy ne legyen üres a kéglijük. Meg is sajnáltam őket, hogy fapadossá tettem az ötcsillagos házikójukat, ezért gyorsan gyártottam nekik egy függőágyat. Kicsit ferde lett, de azért reméltem növeli a kecó kényelmi besorolását. Megkértem Dédit, hogy nézze, használják-e egyáltalán. Hétfőn szereltem be, kedden csend és hullaszag, de szerda este telefonált a Dédi, hogy mindketten (Muki és STöpike) ott tették el magukat másnapra összebújva a függőágyban! Szépazélet Trallala!

Nyuszkó és Mi többiek

Nyuszkó mostanában több szénát (és füvecskét) és kevesebb tápot kap, ezért nem csak ül és szunyókál, hanem mozgékonyabb.

Jó, itt most teleette magát füvecskével, azért hever..

Ha éhes, kidugja a kis orrát a rácson, és hívásra a házikójából is kijön! Amikor szabadon van, és a háza (ételezdoboza) felé megyek, a nyomomba szegődik (némi kaja reményében). Már hagyja, hogy lehajolva megcirógassam a homlokát, de utána elugrál rosszalkodni (pl.: kiborítja a száradó szénát, azt a szénát, amit elvileg el sem ér..)

 Egyébként kiborítja a macskákat is, mert mindig megy utánuk, ők meg nem értik mit akar. Kölcsönösen tartanak egymástól, de a maccsok ismerik a nyúl fizikai határait, és ha nem akarnak barátkozni vele, fogják magukat és felülnek valahová, ahol a nyúl biztos nem éri el őket, vagy időlegesen disszidálnak.. :)

Boró imádja etetni, Nyuszkó nem ijed már meg a lányom szertelen hirtelen mozdulataitól sem, de a simizést még elutasítja. Balázs kevesebbszer látja-eteti, neki kevesebb türelme van ilyesmihez, de azt mindkét gyerkőc imádja, ha mint egy sportriporter közvetítem a nyuszi mozdulatait, vagy egyes szám első személyben hangosan kimondom, hogy mit gondol a nyulambulam. :) 

Apa van, hogy föléhajol, megcirógatja, és mosolyogva szól hozzá, de ő van a legkevesebbet itthon szegény.

Gyors összegzés

Deguclik köszönik szépen imádták a fehérakác-virágot! Nem tudom Mikk hogy szárítja, de nekem papírdobozba kellett tennem, mert teljesen szétestek a virágfürtök. Nyuszkó is kapott kóstolót persze, de ő eddig bármit beburkolt sec-perc alatt. Zölden megeszi a kertünket borító tarackot is, de szárítva nem nyúl hozzá. Azt hittem pedig imádni fogja, merthogy jó erős szára van, és ropogós, de nem. Most a nagy esők miatt hozzá kellett nyúlnom a degucliknak télire szárított fűhöz, Nyuszkó ette, de majd rakok még el őszig. Vetettem nekik a kertbe lucernát, már ki is csírázott, szárítva ez is feldobja majd egy kicsit az egyhangú téli étrendjüket.

Nyuszkó tegnap kóstolta az oregánót, de utána rendkívüli intenzitással mosakodni kezdett. Picit abbahagyta, bekapta az otthagyott oregánó másik felét, majd folytatta a szédült mosakodást. Pár órával később már okosodott, Boró is adott neki egy levélke oregánót, de már hozzá sem nyúlt.

Egy hozzáértő 3-3,5 hónaposnak tippelte Nyuszkót a képek alapján, remélem ez helyesnek bizonyul majd. Addigis Nyuszkó szülinapját Január végén fogjuk ünnepelni.

Deguclik ketrecét ellepték a hangyák!!!!! Teljesen megértem őket, szuper kégli, koszt-kvártély ingyen, tán még a degukat sem zavarja az ottlétük, de engem igen. Nem tudom milyen hangyairtóval irtsam ki a kecó közelében lévő hangyabolyt, hogy a deguclikat ne károsítsam vele.

Nyuszkó (HóMancs) érkezése

Egy naaagy lukacsos dobozt cipelt be az apukám, és már akkor sejtettem, hogy nem tortát hozott. Benne ült egy tarka szőrös gombolyag, akinek nagyon remegett a fülecskéje. Nagyon féltem, hogy kiugrik az akkor már nyitott dobozból az ajándékom, így gyorsan bejöttünk.

 Nyuszkó kézről kézre járt, mindenki megcirógatta. Nagyon puha szőre van, és moccanni sem mert. Három részből állt: (neem, nem fej/tor/potroh!) remegő fülecskék, buksifej nagy rémült szemekkel, és egy foltos hát. Nem, lába nem volt, annyira félt, hogy még a pamacs-farkát is maga alá húzta. Délután faragtam HóMancsnak, egy kisebb dobozt lukakkal, hogy el tudjon bújni a gyerkőceim elől, ha már elege van. El is bújt. :D

A kis dobozból néha nagy kaparóhangok hallatszottak ki, új lakónk bővítgette csöpp lakosztályát lefelé.. Estére a kis doboznak már nem volt alja.. A nagyot macskabiztossá tettem, és eltettük magunkat másnapra.

Vasárnap a macskáim magasról tojtak az új jövevényre, csak amikor kicsit megmozdult Nyuszkó, akkor néztek rá és pár másodpercig a levegőbe szimatoltak. Hétfőn, miután a doboz még mindig itt volt, megkezdték az ismerkedést.

Mindannyian extra óvatosak voltak, biztos, ami biztos.. Kölyökkorukban a cicáim is találkoztak már egy nyúllal, együtt is laktak a kölcsönnyuszival hetekig, de az akkor még nagyobb volt náluk.. Íme a legközelebbi kontaktus eddig:

Délelőtt elmentünk Borókával megvenni a nyuszi-lakosztályt. Apukám mondta, hogy az övékénél talán egy kicsivel nagyobbat is vehetnék. Vasárnap este fél kettőig (izé hétfő hajnalig) olvasgattam a neten, mire is lehet egy nyuszinak szüksége. És hogy mire van egy gazdinak igénye. Ez lett az egész eredménye:

A kisházat direkt fordítva tettem be, hogy hamarabb megszokjon minket. Egyelőre három almozott sarokból kettőt használ, holnap megszüntetek egyet, és ha még mindig kettőbe kakil, kipróbálom, hogy csak egyet hagyok neki. Az alomtál kihúzható, az egész könnyen arrébbgurítható.

Imádja a friss szárított füvet, rágicsálja a betett almafaágat és a házikóját is. Már kóstolta a nyalósót, és ügyesen iszik az itatóból. Amikor éhes, játszik a játékával is! Az etetőtálkát elvileg a rácsra is lehet rögzíteni, de az üzletben nem próbáltam ki, mondván, hogy tudom én hogy működik, a deguknak is én szereltem fel. Itthon derült ki, hogy a nyúlkecónak túl nagy a rácsmagassága, és a rácsszélessége ahhoz, hogy fel lehessen szerelni rá a tálkát. Egyéb helyre (a WC-n kívül) almot (forgácsot) nem javasoltak, mondván hogy a nyuszi nagyon szeret a műanyagon feküdni, ha van alatta alom, akkor is kapar magának egy nyúlnyi csupasz fekvőhelyet benne.

Nyuszkó egyelőre nem mer/tud kijönni a ketrecből. Amikor ölbe veszem inkább nem mozdul, bár a fülei már nem remegnek, csak néha. Jó közel tettem a kecó bejáratához, sokat szaglászott, és mozgatta a fejét fel-, s alá, majd mikor végre bemérte a távolságokat, bemászott a térdemről.

A körmei elég kaparósak, holnap megyünk az állatorvoshoz oltatni, majd megkérdezem tőle mit kell/lehet csinálni ezügyben. Jó lenne tudni a pontos életkorát is, Lili, az is segítene, ha Dagi pontos életkorát megírnád nekem ide kommentbe.

Valószínűleg nem fogjuk a nyuszit HóMancsnak hívni, bár a név aranyos, és ötletes, csak sajnos egyikőnknek sem jut soha eszébe. Ilyenek ugranak be helyette, hogy: Fehér-Tappancs.. hehe. Szóval Nyuszkónak hívjuk.

Kaptam egy nyuszit!

Szóval eddig ebben a blogban csak és kizárólag a deguclikról írtam, de a továbbiakban igenis lesznek benne Nyuszkó-történetek és -fotók is, és meg-megjelennek majd benne idősödő házimaccsaim is.

I want to break free..

I want to break free-er..

Muki pótolja az elmaradt étkezéseket. Sajnos túl sok energiájába kerül megvédeni dominanciáját a mókuskeréknél, ez sokszor azzal jár, hogy ki sem mer szállni belőle, nehogy SamuTöpi foglalja el, és ha már őrzi, akár tekerhet is benne, de az meg mégjobban égeti a kalóriákat.. Az etetőnél meg ST az úr, ő eszi meg a legfincsibb falatokat..

Pfujj, micsoda mocsok! 
Jobb lesz, ha nem várok Gazdira, hanem 
magam fogok neki a nagytakarításnak!

Na, melyikőnk a kakukktojás?

Hmmm! Ezek ugye itt diabetikus degucsemegék?

Ugyan mááár! Nem gondolod komolyan? Éppenhogycsak megkóstolom kicsikét..

Szeretnék erről a képről 
egy nagy festményt a nappalimba!

Degu-box: 
Muki áll vesztésre, hátrikál is jócskán.

Békítő nehari-puszi.

Gyere STöpi, együnk ajtót! Látod? Így kell csinálni!

Muki, nem lesz ebből baj? Rád fog szólni a Gazdi azzal a nem szép hangjával!!

Én inkább az idekészített fenyőlécen koptatom a fogamat! (most, hogy lát a Gazdi)

Ez itt Muki bűnbánó arckifejezése, szerintetek higgyünk neki? Tényleg nem eszik soha-soha többé ajtót?

Tekerjünk, tekerjünk! Olyan fura előérzetem van..

Jajj, ez vajon mi volt? Fééélek, Muki..

Huhh, erre a villámlás-mennydörgés izére gondolsz? Jajaj..

Te is félsz? akkor meneküljüünk!

Jó, fussunk, de merre?

GAZDI SEGÍÍÍTS!!!