Egy naaagy lukacsos dobozt cipelt be az apukám, és már akkor sejtettem, hogy nem tortát hozott. Benne ült egy tarka szőrös gombolyag, akinek nagyon remegett a fülecskéje. Nagyon féltem, hogy kiugrik az akkor már nyitott dobozból az ajándékom, így gyorsan bejöttünk.
Nyuszkó kézről kézre járt, mindenki megcirógatta. Nagyon puha szőre van, és moccanni sem mert. Három részből állt: (neem, nem fej/tor/potroh!) remegő fülecskék, buksifej nagy rémült szemekkel, és egy foltos hát. Nem, lába nem volt, annyira félt, hogy még a pamacs-farkát is maga alá húzta. Délután faragtam HóMancsnak, egy kisebb dobozt lukakkal, hogy el tudjon bújni a gyerkőceim elől, ha már elege van. El is bújt. :D
A kis dobozból néha nagy kaparóhangok hallatszottak ki, új lakónk bővítgette csöpp lakosztályát lefelé.. Estére a kis doboznak már nem volt alja.. A nagyot macskabiztossá tettem, és eltettük magunkat másnapra.
Vasárnap a macskáim magasról tojtak az új jövevényre, csak amikor kicsit megmozdult Nyuszkó, akkor néztek rá és pár másodpercig a levegőbe szimatoltak. Hétfőn, miután a doboz még mindig itt volt, megkezdték az ismerkedést.
Mindannyian extra óvatosak voltak, biztos, ami biztos.. Kölyökkorukban a cicáim is találkoztak már egy nyúllal, együtt is laktak a kölcsönnyuszival hetekig, de az akkor még nagyobb volt náluk.. Íme a legközelebbi kontaktus eddig:
Délelőtt elmentünk Borókával megvenni a nyuszi-lakosztályt. Apukám mondta, hogy az övékénél talán egy kicsivel nagyobbat is vehetnék. Vasárnap este fél kettőig (izé hétfő hajnalig) olvasgattam a neten, mire is lehet egy nyuszinak szüksége. És hogy mire van egy gazdinak igénye. Ez lett az egész eredménye:
A kisházat direkt fordítva tettem be, hogy hamarabb megszokjon minket. Egyelőre három almozott sarokból kettőt használ, holnap megszüntetek egyet, és ha még mindig kettőbe kakil, kipróbálom, hogy csak egyet hagyok neki. Az alomtál kihúzható, az egész könnyen arrébbgurítható.
Imádja a friss szárított füvet, rágicsálja a betett almafaágat és a házikóját is. Már kóstolta a nyalósót, és ügyesen iszik az itatóból. Amikor éhes, játszik a játékával is! Az etetőtálkát elvileg a rácsra is lehet rögzíteni, de az üzletben nem próbáltam ki, mondván, hogy tudom én hogy működik, a deguknak is én szereltem fel. Itthon derült ki, hogy a nyúlkecónak túl nagy a rácsmagassága, és a rácsszélessége ahhoz, hogy fel lehessen szerelni rá a tálkát. Egyéb helyre (a WC-n kívül) almot (forgácsot) nem javasoltak, mondván hogy a nyuszi nagyon szeret a műanyagon feküdni, ha van alatta alom, akkor is kapar magának egy nyúlnyi csupasz fekvőhelyet benne.
Nyuszkó egyelőre nem mer/tud kijönni a ketrecből. Amikor ölbe veszem inkább nem mozdul, bár a fülei már nem remegnek, csak néha. Jó közel tettem a kecó bejáratához, sokat szaglászott, és mozgatta a fejét fel-, s alá, majd mikor végre bemérte a távolságokat, bemászott a térdemről.
A körmei elég kaparósak, holnap megyünk az állatorvoshoz oltatni, majd megkérdezem tőle mit kell/lehet csinálni ezügyben. Jó lenne tudni a pontos életkorát is, Lili, az is segítene, ha Dagi pontos életkorát megírnád nekem ide kommentbe.
Valószínűleg nem fogjuk a nyuszit HóMancsnak hívni, bár a név aranyos, és ötletes, csak sajnos egyikőnknek sem jut soha eszébe. Ilyenek ugranak be helyette, hogy: Fehér-Tappancs.. hehe. Szóval Nyuszkónak hívjuk.
