Pateszok és deguclik

Olvasgattam a neten mindenfélét, és rátaláltam egy patkányblogra. Kíváncsiságból belepillantottam, és nagyon tetszett az az alaposság, amivel meg van írva a pateszok alapvető viselkedésformái kezdő patesztartók részére. Itt csak azért közlöm a címét, mert miután elolvastam, és figyeltem a degujaimat, hát találtam átfedést jócskán. Mára tőlem csak ennyi, jó olvasgatást itt:  http://starrat.blogspot.com/2009/09/alapveto-viselkedesformak.html

Erőviszonyok - csoportfejlődés

Ma huzamosabb ideig degutévéztem (ültem a ketrecük előtt, és figyeltem). Aztán kiengedtem a deguclikat, és tovább figyeltem. És elkezdtem csodálkozni kicsit. Az erőviszonyok korántsem olyan kiegyenlítetlenek, mint hittem. Most, hogy már a messze rohanó deguról is tudom melyik-melyik, érdekes dolgot vettem észre. A fogócskánál nem mindig Muki a fogó, és a mászókázásnál sem mindig Muki van felül, sőőőőt! Szóval ez hasonlít a csoportfejlődés fázisaira. Először van ugye az alakulás, utána a viharzás, norma alakulás és a működés.


Alakulás: megfigyelés, célmeghatározás, a tagok igyekeznek jó benyomást kelteni, de bizonytalanok még az elvárásokat tekintve.
Viharzás: körvonalazódnak az egyéni különbségek, a tagok közt versengés indul a szerepekért és státuszokért. (vita, sok kommunikáció)
Norma alakulás: a szerep és norma kialakulásával a korábbi konfliktus megoldódik. Egyértelművé válik, milyen viselkedést fogad el a csoport.
Működés: összetartó erő, kohézió kialakul, célelérés.

Ha jól sejtem az első pár nap az Alakulás jegyében telt. Felmérték egymás erősségeit és hiányosságait, kicsit engedékenyebbek voltak, kicsit kíváncsiabbak, kicsit félénkebbek.
Most a Viharzás végefelé járhatunk. Akkor kezdig a bugyborékolást, és forgolódva a másik mögé kerülést, amikor valamilyen kívánatos dolog kerül a képbe, aminek a birtoklásáért megéri kockáztatni. Ilyen az etetőtálka, a játszótér, a felső terasz, házacska, sőt, még a szobaajtó nyíló fele is. Rendkívül sokat bugyborékolnak, és megmásszák egymást. Pl a TV alatti búvóhely feletti főnökséget rendszerint Töpi nyeri el, a játszótéren egyenlő eséllyel boss-oskodnak, de a ketrecben Muki a főnök.
Ha ez a csoport minden tagjának (konkrétan Mukinak és Töpinek is) megfelel, akkor átléphetünk majd végre a Norma alakulás fázisába. Pl egy idő múlva már nem harcol Muki a Tv alatti búvóhelyért, mert tudja, hogy az Töpié.
Így már mindenki szereti a másikat, és nincs bizalmatlanság, mindenki tudja, mire számíthat, és végre csend-rend van, és nyugalom.
Persze ezt az idillikus rendet könnyen felboríthatja egy új jövevény, vagy egy extra finom falat, vagy egy új játék a játszótéren, stb.

Rövid történet képekben

Kezdetben vala Muki, aki vala kezes, mint bárányka.

Aztán érkezett vala másfajtabundás SamuTöpi és az éden egyensúlya megbomlott.

Ez az újfajta állat, aki néha egy bébi-kengurura hasonlít,

Mukiból kihozta a vérszomjas fenevadat, akit rács mögött kell tartani.

Azóta vala kétféle szórakozás: az ágrágicsálás (mégsem kenguru, hanem HÓD!)

és a fogócska.

Olyan gyorsak vala, hogy már a fényképezőgép zoomhangjára eliszkoltak vala.

 Amikor nem menekül Töpi, akkor rejtőzködik. A mimikrije nem rossz, de még van hová fejlődnie.

Muki mindig utoléri Töpit és a szó minden értelmében föléje kerekedik.

Ímhol az egyetlen olyan alkalom, amikor Töpi van felül.. :)

Egymásrautaltan

Amikor Muki beköltözött a ketrecébe, még gondot okozott neki a bejárati 20 centi megugrása. Eleinte kinyitottuk neki alul az alomtálcát és ott járt be meg ki. Később már tudta, hogy ugrania kell, és jó nagyot, ha be akar jutni, de nem találta el a bejárati ajtó 30 centi szélességét, így tanulta meg, hogy lehet feljutni a ketrece tetejére. Egy ideig ugyan nem mert lejönni onnan, de aztán összeszedte a bátorságát, és leszánkázott.
Ugyanezek a gondok ismétlik önmagukat Töpinél is. Kijön boldogan szaladgálni a szobába, itt ha jól elbújik nem találja meg oly gyakran Muki és mászik rá azonnal boldog gurgulázások közepette. Visszafelé azonban keményebb dió bejutnia. Dédi kitakarította a ketrecüket, miközben szaladoztak a szobában, adott nekik friss ennivalót is. Muki zacskócsörgésre volt idomítva, egy szempillantás alatt bent is termett az etetőtálkájánál, de Töpi csak kerülgette a ketrecet, körbemászta, ágaskodott, felmászott a tetejére, leszánkázott onnan, majd kezdte az egészet elölről. Muki mindeközben elégedetten ropogtatott bent, de zavarhatta kis lakótársa kétségbeesése, mert lerakta kis mancsából a rágcsát. Kiment Töpihez, megszaglászták egymást (most szigorúan semmi gurgulázás és megmászás nem volt), azonnal hátat fordított a kicsinek, és mutatta az utat a bejárathoz, Töpi meg azonnal készségesen követte! Tralla-líra-lííra-domm! Együtt ropogtatni jóóóó!

Rágicsálás

Vasárnap észrevettem, hogy Muki mekkora vehemenciával kezdett el rágcsálni mindent. Mostanság semmi sincs biztonságban tőle. Megrágta a TV zsinórjait, a gyerekek papucsát, a nadrágom ráncait, könyvek sarkát, mobilfityegőt, rejtvényújságokat és a tartójukat, mindent, amit elért. Mindezt mióta lakótársa van.

Eddig kicsit csodálkoztam is, hogy mi ez a rémmese-terjesztés a degufogakról, hogy mindenen fognyomok vannak. Eddig Muki nem rágott meg semmit, csak a falat (de egy kis friss citromos bekenéssel ezt is elintéztük) és a betett gallyaknak is csak a rügyeit majszolta el. Eddig a házacskáját sem szabta át, abszolut nem érdeklődött a papírtekercsek iránt, és a játszóterét sem cifrázta ki. De most láttam, hogy a betett cseresznyefa-ágat majdnem teljesen lekéregtelenítették, hogy Töpi segített-e, azt nem tudom, de Muki biztosan kivette a részét a rágó-munkából.

Eddig volt csak lusta az én kis degum rágcsálni, és most tért deguészhez, vagy eddig volt normális, és most őrült meg????

Egyébként Balázs Mukihoz fűződő viszonyát legjobban az mutatja, hogy reagált arra, amikor Muki a papucsát kezdte el rágni és rászóltam a kis szemtelen rágcsálógépre, hogy ne tegye. Azt mondta: De, Anya, nyugodtan eheti, nem műanyagból van, hanem parafából, és az nem árt neki..
Na persze, ő meg majd jár mezítláb... :)

Ezen a rágcsálódáson felbuzdulva vittem nekik rágcsálnivalót. Nőtt a kertemben két éve kolbásztök, és egy szép példányt eltettem magnak. Na, gondoltam most itt az ideje az újrahasznosításnak, és a kolbásztökömet felvágtam három szép egyenlő darabra. Mostanra a közepe száraz és üreges lett, csak kiráztam belőle a magokat és már csiszolgathattam is. Picit foltos meg pöttyös maradt, a két év meglátszik rajta, de nyertem vele 3 tök jó játszócsövet! Az egyik nagyon szűk, hát elajándékoztam Gamgeenek, ha lesznek kicsik két hónap múlva, akkor ők majd tudnak benne bújkálni, addig is jó rágcsa a szülőknek. A legnagyobbat eltettem későbbre, a közepes csövet meg betettem a deguketrecbe. Muki azonnal tudta, mire való, nekiesett a fogaival az egyik végének, majd gondolt egyet, átmászott rajta, és kicicomázta a másikat is. Amikor az egyik fele a kecóban volt, a másik meg kint, Töpi is átbújt rajta, de ő nem mert kiugrani a külső végénél, viszont elég tág volt ott a cső, és vissza tudott fordulni.
Nna, majd legközelebb megnézem, milyen új fog-graffitiket találok a deguclik lakókörnyezetében.

Összeszoktatás - Harmadik rész: Fogócska

Muki és Töpi egy házikóban ébredtek, bár külön-külön lukon kukucskáltak ki Dédire. Megvan mindegyiknek az összes füle, farka, farka végén bojt. Úgy tűnik eseménytelen volt az éjszaka. Mármint ki mit mond annak, de erről később. Farkaséhesek voltak mindketten, rávetették magukat a friss almára, és a rágcsákra, a fűevés egyelőre nem lett attól élvezetesebb, hogy most már ketten hanyagolják.. :S

Egymás mellett még jobban látszanak a különbségek kettejük között. Muki a nagyobb, a bojtja is vagy kétszer akkora és neki már vannak hosszabb és sötétebb szőrszálai is. Töpinek meg mintha nagy rókafülei lennének, pedig lehet, hogy csak a teste nem nőtt még meg hozzájuk.. Muki vadasabb színű, Töpi homogénebb színezésű, kicsit szürkébb is. Muki sem kifejezetten gömbölyű gombóc, de Töpi slank kis teste mellett kifejezetten erősnek tűnik.

Kiengedtük őket, hadd szaladozzanak a szobában. Muki ki is jött azonnal, de Töpi félénken még kivárt pár percet. Ezalatt Muki is vagy kétszer visszafutott hozzá, és hívta kifelé. Amikor csak találkoznak, mindig bugyborékolva üdvözlik egymást, puszi-puszi és 180 fok simizés körbe. Végre Töpi is kimerészkedett, és Muki is azonnal csatlakozott hozzá. Ezután a forgatókönyv elég egyszerű volt, Töpi futott, Muki utolérte, jól megmászta. Muki megmosdott, elment homokfürdőzni, aztán megint betájolta Töpit, és megint utolérte. Egy idő után Töpi már csipogva menekült, innen a címben írt fogócska is.
Úgy a huszadik menet után felvettem Töpit, egyrészt, hogy szokja a kézben létezést, másrészt hogy legyen egy kis nyugta Mukitól. Nagyon hálásan megült a pulcsim alatt egy kicsit, kidugta a buksiját, és pihent. Közben Muki lóhalálában rohangált mindenfelé, ketrecbe be-fel-le-ki kívül fel-le, legósdoboz mögé, játszótérre, mindenhol kereste, de nem találta játszópartnerét. Eszméletlen vehemenciával rágta-cibálta azt a régi WC-papírtekercs-gurigát, amit eddig észre sem vett hetekig. Határtalan energiával ugrált 20 centiseket, míg be nem sikerült cipelnie a gurigát a ketrecbe, ahol újfent nekiesett. Nem kellett neki a mókuskerék sem, még a kapott és elfogadott szotyit is bevitte a játszótere legsötétebb zugába és jól elásta későbbre.

Betettem a mókuskereket a ketrecbe, és egy kis hátrafordítás-dögönyözés után (amit Töpi igen kedvesen viselt) őt is a kerék után pottyantottam és rázártam az ajtót. Gondoltam Muki még futkorásszon egy kicsit szabadon, ha ennyi fölös energiája van. Töpi szépen körülnézett, hogy egyedül van-e, majd boldogan mókuskerekezni kezdett. Ez volt az a hang, ami elárulta hollétét Muki előtt. Amikor rácson keresztül találkoztak végre, összecsicseregtek, és puszilgatták egymást. Ekkor kezdtem el gondolkodni azon, hogy mégsem örülnek az időleges különválasztásnak, úgyhogy beengedtem Mukit is a ketrecbe. Enni nem nagyon érnek rá, csak szaladgálnak, kergetőznek, de mindig Muki a fogó. És VÉGRE láttam is, amint egyszerre mókuskerekeztek!

Összeszoktatás - Második rész: Együtt

Szombat délig ismerkedtek a kis drágák plexiüvegen és rácson keresztül. Szerintem kellett ennyi idő az összefürdéshez, meg egymás biztonságos megfigyeléséhez, mert Muki nagyon félti a ketrecét, takarítani is csak úgy tudom, hogy közben a karomon ugrál, és ellenőriz: "Nehogymár kidobja ezt a fincsi lencsenagyságú rágcsát?!, hogy kerülhetett ez a répadarab a kidobnivalók közé?!, és ebben a homokban ami itt van a szemeteslapátban még igenis lehet fürdeni, mindjárt meg is mutatom!!!"

Szóval kb délre Muki már kapcsolt, hogy társat kapott, és mivel már nagyon régóta nem volt kivel degunyelven csevegnie, lélekben lemondott a kecója egyedüli birtoklásáról a társaságért cserébe. Délre Töpi is kiheverte az előző nap terheit, megszokhatta Muki odorját, és nagyon ki akart már szabadulni szűkös ketrecéből.

Amikor személyesen is összefutottak, hosszú ideig csak szaglászták egymást, de nem veszekedtek. Muki többször is megmászta Töpit, néha beszélgettek is egymással, de egy percig sem volt harc közöttük. Okos kisdeguk! :)

Persze eleinte mindenhová együtt mentek a ketrecben, nem tudom ez is a fizetett városnéző túra része volt-e, amit Muki, mint idegenvezető vezényelt le, vagy csak Töpi magánakciója volt, Muki meg ellenőrizte utána, mindene megvan-e még, de sokat szaladoztak a ketrecben mindenfelé együtt.
Az almahéj kettesben még finomabb lehetett, mint egyedül! És megmutatták, hogy lehet egyszerre ketten hajtani egyazon mókuskereket. Már amikor nem különböző írányba szaladtak volna benne. :)

Amikor Dédi hívogatta őket rácson keresztül, mind a ketten odamentek a kezéhez, és megszaglászták, mielőtt továbbfutottak volna, de amikor Nin jött be a szobába, csak megültek mozdulatlanul, és megvárták szépen, míg kiment... Holnap kiderül, vajon Töpörtyű is szépen engedelmesen magától visszamegy-e a ketrecükbe szaladgálás után, mint Muki. És hogy vajon Muki most kevesebbszer fog-e bejelentkezni Dédihez a térdére szaladva.

Lámpaoltás előtt egy fél órával Dédi kileste őket, hogy mit csinálnak, ha azt hiszik, már aludni kell. Egyelőre nem egy helyen készülődtek álomra hajtani a fejecskéjüket, de amint a villany felkapcsolódott, felültek mindketten a legfelső teraszra. Remélem éjjel nem lesz randalírozás, buli felcsavart szőnyegekkel, meg ijesztő történetek mesélése hajnalig.. Persze azért biztos, ami biztos, a mókuskerék most is ketrecen kívül éjszakázik!

Összeszoktatás - Első rész

Töpi hazafelé úton ráfészkelte magát a melegvizes tömlőre és pihizett. Amikor megzavartam nyugalmát, és az új nevét mondogatva dugdostam felé az ujjamat, bánatosan felnézett, megszaglászott, és visszaejtette a buksiját.

Hazaérve nem akart előbújni a kesztyűből, amiben utazott. Ezzel a kesztyűvel együtt tettük át egy kisketrecbe, ahol Muki használt alma (alomja) volt, meg kaja, meg víz, meg pihepuha gyapotizé meg szárított széna.

Mivel majd 20 percig elő sem jött, kitessékeltük a kesztyűből, így észrevette a kajcit, meg a vizet is. Amikor már ásogatott is egy kicsit, meg nem akart minduntalan elbújni, és végre mindenki végigsímogatta már a családból, betettük Mukival egy szobába.

Töpi szaglászott egy kicsit, majd pihenni tért. Muki közben mókuskerekezett. 

Ezt megunva kivettük Muki mókuskerekét, hogy a csőlátását megszüntessük, és magasabbra (egy kissámlira) állítottuk Töpi ketrecét, hogy egymásra lássanak. Így már látták egymást, és elkezdtek szaglászni is. Néma kussban. Semmi csicsergés, de még kiabálás sem. Töpi ágaskodott, hogy szagot fogjon a műanyag terrárium falain túlról, Muki meg rohangált fel-, s alá, és közben ezerrel bontotta a ketrecének a rácsát kb mindenhol. Ilyet nemigen csinált még, csak amikor nagyon ki akart jönni. 

Este 9 körül jött a telefon, hogy a szobából hangos "Cin-cin-cin" hangot hallottak az ottlakók, de amikor benyitottak, megint néma kuss, Töpi meghúzta magát, Muki meg eszméletlen kényelmetlen pózban nézte őt egy ágról.

Egyelőre így, külön kecóban éjszakáznak, remélem éjszaka nem lesz nagyobb szóváltás köztük, és hagyják Dédit aludni. Reggel igazán összecsicsereghetnének máááár.. :)

Samwise-Töpi Gamgee

Megérkezett hozzánk második kisdegunk, akit Gamgeetől kaptunk. Magyarul Csavardi Samu-Töpi lenne a neve, de így nem derülne ki az angolul nem tudók számára, hogy becses kis élete Gamgee-éknél kezdődött. Náluk született meg ez a selymes kisfiú valamikor 2010 január 19-e délutánja és január 20-a reggele között.
Tapintásra puhább, mint Muki, és a fülei is nagyobbak, kisebb és karcsúbb is nála, szerintem a pocakja is fehérebb és a vére is kékebb :).

Muki kókuszdiózik

Mai menü: szárított búszaszállal töltött kókuszdióhéj.

Boróka és Muki

Boró kapcsolata a deguval a kezdetek kezdetén két szóval leírható volt. Kölcsönös rettegés. Boró sírva menekült, amikor Muki hozzávetőlegesen az irányába kezdett futni. Muki meg animáltmacska a jégen módjára menekült, amikor Boró csattogott felé, vagy lányosnak nem nevezhető hangocskáján 40 decibellel hívogatta. Aztán jött egy hét, amikor Muki ugyan kint volt a ketrecből, de én szelidítgettem. Ezt Boró hamar elunta, és más játékba kezdett. A játék hevében pedig egyre ritkábban jutott eszébe, hogy: Ja, nekem most félnem kell ettől az állattól.
Eljött az idő, amikor már mert rácson keresztül finomságokat adni Mukinak, és eljött az az idő is, amikor a rácson benyúlva tette ugyanezt. Amikor azonban egyszerre ketten ettek egy puffasztott búzát, akkor azért rájuk szóltunk ..
Boróka mostanában leül Muki kecója elé, és mesét olvas, meg gitározik neki, énekel, szórakoztatja. Nem zavarja az sem, ha Muki átmászik a lábain, de azért rá szokott szólni, ha a papucsát kóstolgatná. Muki sem fél tőle, sőt, tudja, hogy a kis kezecskék sokszor finom falatokat rejtenek. Boró sem fél már, sőt szereti Mukit. Érdekes még, hogy amióta így összebarátkoztak Boró és Muki, azóta Boró nem fél a macskáinktól sem itthon! Őket is símogatja, szeretgeti! :)

Hátrafordítás

Olvastam, hogy hasznos ha a degucli is tudja, hogy nem ő a főnök a házban. És mondjuk hasznos lenne, ha tényleg nem ő lenne a főnök. De mit lehet tenni, ha mégis?? Ezt olvasd el! persze előbb klikkelj a belépés gombra, aztán meg válaszd ki a menüsorból a dominancia-harc menüt, és láss csodát. Olyan egyszerűnek tűnik, hogy könnyű szívvel fogsz hozzá. De jönnek a problémák:
1. degu bemérése, rázoomolás
Már ez sem túl könnyű, mert az illető állatka elég gyorsan is tud mozogni. No meg hirtelen irányt vált. És ugrik is, bátran és magasra. Szóval ha szemmel már lehet követni, csak egy egyszerű kis útvonalszámító progi kell, és be tudjuk határolni, vajon hol lesz az a következő pont, ahol újra el tudjuk kapni őkelmét, egyelőre csak a pillantásunkkal. A célterület felé közelítünk, és féltérdre ereszkedünk. Nem, nem, a féltérdre ereszkedésnek semmi köze sincs a hierarchiához, csak a hirtelen derékfájáshoz, meg a kopott térdporcokhoz.
2. hívogatás, csalétek bevetése
Muki, Muki! Muki, gyere ide! Csicserg-csicserg, cup-cupp! CUPP! CUPP! CUPP!
Amikor már a szomszéd kutya is csóválja a farkát, kicsit vegyünk vissza a hangerőből. Ha nem jön, hát nem jön, biztos dolga van. Sürgősen meg kell rágnia a legósdobozt. Hja, a rágcsa! Elő a mogyoróval! Muki jön, édes, rágcsikál a tartott mogyiból, mindenkinek elolvad a szíve is, és amikor már elszaladt, jut az ember eszébe, hogy a mogyinak voltaképpen célja is lett volna. Hogy megfogjuk.
Okos kis állat a degu, ha ízlett neki a mogyi, majd elgondolkodik, kitől is kapta, és visszatér a forráshoz repetázni. (goto 2. ) (goto2.) (goto2.) na több mogyit nem kaphat, mert elhízik.
3. kivárás, símogatás
Üldögél az ember a földön, és erősen próbálja felidézni a fogást, amivel majd fínoman, de biztonságosan átfogja a degut, nem megszorítva, nem hirtelen, és két ujjal a fej két oldalánál szépen a hátára fogja fordítani. Majd...
 ...Ha idejön.... Egyszercsak.
És amikor degucli jön, akkor óvatosan megsimizzük, és ha már tartja a kis tokáját, akkor már továbbsimizzük, és vakargatjuk, és dögönyözzük, és akkor degucli hirtelen az órájára néz, közli, hogy mennie kell, és már el is húzott. Ilyenkor jut az ember eszébe, hogy a dögönynek is célja lett volna. De olyan édes volt, hogy nem volt szivünk abbahagyni, és valami számára kellemetlent csinálni helyette.
4. elfuserált kísérletek
No de megkeményítjük a szívünket, hogy akkor majd MOST! Izé.. nem-nem, most inkább nem. Nodemajdmost minden bizonnyal. És bizonytalansággal is.
És ez a habozás olyan, mint indiánoknál a füstjel, vagy fiúdeguknál a bojt.(:
Így nem lehet felemelni egy deguclit, csak megfogni, és elejteni. Esetleg megfogni, és 10 centire a földtől leejteni. De felemelni és megfordítani semmiképp. És ha magunk sem tudjuk, mit is akarunk, akkor átengedtük a győzelmet a degunknak, mert Ő TUDJA mit akar: szabadulni.
És (amivel különben nem illik mondatot kezdeni, de ez már 35 felett nem nagyon izgat) egy-egy elfuserált felemelési és hátrafordítási kísérlet után elég sokat kell várni, míg degucli megint kegyeskedik az ölünkbe fészkelni magát..
Előfordulhat az is, hogy felülről akartuk megfogni degunkat, és ő sikítva elrohant. Vagy túl izgatottak voltunk, és erősebben tartottuk a kelleténél, amit ő harapással jelzett. (seb kinyomkodása, kivéreztetése, lemosása, ujj magasba tartása a vérzés csökkenése érdekében, esetleges jegelés-hűtés, beragtapaszolás, önsajnálás) Ez esetben érdemes a hátrafordítást elnapolni, de legalábbis várni addig, amíg nem csak "Vadállat" néven tudjuk szólítani kis rágcsálónkat...
5. új csalétek, a mókuskerék
Kisállatunk már telenassolta magát monyoróval, megkapta heti dögöny-adagját, mi mással is tudnánk vonzóvá tenni számára magunkat, mint a mókuskerékkel!
Megkocogtatjuk finoman a mézesmadzag fémrácsát a körmünkkel, mintha deguként rendeltetésszerűen használnánk épp. Erre degunkban felébred a vágy, hogy mókuskerekezzen egyet. Miközben teker, a kereket az ölünkbe tesszük, és várunk, hogy megálljon. Amikor megáll, simizni kezdjük, és finoman kinoszogatjuk a kerékből az ölünkbe.(goto 3. )
6. megfogjuk és a hátára fordítjuk őkelmét
No idáig még nem jutottam el, de becsületesen végigjártam az idáig vezető utat. :)
Pocikép: szerintem inkább bézs az a poci, mint fehér...

Dédi és Muki

Muki már egy hete felszaladgál Dédi lábán. Felrohan a nadrágszárán, fel a vállára, tovább a fotel fejtámlájára, ott egy kicsit körülnéz, majd célba veszi a tiltott területeket, mint asztal, meg lábzsámoly. Ha megvolt a nagyvizit, visszamegy Dédihez egy kis simogatásért, de nem ér rá időzni, mert sok a dolga, futnia kell tovább.. Egyik este Dédi inkább nem mozdult vagy fél óráig, mert Muki megült a térdén, és a TV felé fordulva szunyókált. Kíváncsi vagyok mennyi marad ebből az összetartozás-érzésből, ha péntektől Mukinak már lesz degu-lakótársa is.

Ketrecképek a Rodentológiára :)

Játszótér

Készítettem Mukinak egy hejre kis játszóteret dobozokból, meg gurigákból. Először nem nagyon érdekelte az épületegyüttes, csak az ottfelejtett ragasztószalag, de később ki-be bújkált a lukakon, rohangált fel és alá. Ebben gondolom sokat segített a 6 db random bedobált mogyidarabka is..