A kis szemtelen cica mindig kihasználja az összes lehetőséget, hogy belógjon a nappaliba. Hol a maradék száraztáp-ropogtatásról veszem észre, hogy beslisszolt, hol meg meglepő módon az összes macskatáp szépen ki van nyalogatva Garfield és Kikó tálkájából, amiből már biztos vagyok abban, hogy ki járt itt. Ajtónyitásra csak egy elmosódott fehéres csíkot látok az ajtó és a fotel között, és mire odaérek (három lépés), egy békésen szunyókáló szőrgombolyagot látok a fotelen. Ilyenkor Almácska megsüketül, és összegyógyul a fotellel. Megsüketül, mert hiába kiáltok rá, hogy: Sicc, te kis szemtelen!, meg: Nem mész kifele?, ő a füle botját sem mozdítja erre. Összegyógyul, mert amikor felemelem a hónalja alá nyúlva óvatosan (a pocijában még ott vannak a varratok!) a felsőteste már fél méterre van a foteltól, a segge meg hátsó lábai még eredeti pózban fekszenek a fotelen, mintha összeragadtak volna. :)
Miután már a nyúl is tudja, hogy kell a macskaajtót használni, kiíváncsi vagyok, Almácska mikorra tanulja meg és lóg be a lakásba egy jeges téli estén...
2010. november 1., hétfő
Az a fifikás Nyuszi!!!!
Nyuszkót kiengedtem egy kicsit rohangászni a nappaliba este, István számítógépezett, én elvonultam fürödni, gyerekek Mamánál. Mire megtisztultam, a nyúl sehol. Kerestük mindenhol, ahol lehetett, ahol nem, ahová befért, ahová semmiképpen nem, de nem volt sehol. Nem veszhet el a lakásban egy nyúl!! Hacsak nincs kint... De hogyan? Az ajtók végig zárva voltak, de ha bent nincs a nyúl, akkor kabát sapka fel, és keressük kint is!
Fémtálikába ínycsiklandozó hangú nyuszitápot zörgetve hívogattam a nyuszit a koromfekete jeges éjszakában a teraszon..
És megjelent! :)
Jött a nyúl, bőszen szimatolva a nasi után! :) Még jó, hogy ilyen haspók! Nehéz volt fogást találni rajta, mert hám sem volt rajta (bentre minek?), de sikerült! Hideg volt a kis füle, az összes talpacskája, remélem nem fázott meg!
Utólag rekonstruálva a történteket arra jutottam, hogy a nyuszi a macskáimat terrorizálva, őket követve rájött a macskaajtó helyes használatára, és kapva kapott az alkalmon, hogy kilógjon füvet zabbantani. Még jó, hogy zárható macskaajtónk van, ezexerint erre a funkciójára mostantól nagy szükségünk lesz.
Fémtálikába ínycsiklandozó hangú nyuszitápot zörgetve hívogattam a nyuszit a koromfekete jeges éjszakában a teraszon..
És megjelent! :)
Jött a nyúl, bőszen szimatolva a nasi után! :) Még jó, hogy ilyen haspók! Nehéz volt fogást találni rajta, mert hám sem volt rajta (bentre minek?), de sikerült! Hideg volt a kis füle, az összes talpacskája, remélem nem fázott meg!
Utólag rekonstruálva a történteket arra jutottam, hogy a nyuszi a macskáimat terrorizálva, őket követve rájött a macskaajtó helyes használatára, és kapva kapott az alkalmon, hogy kilógjon füvet zabbantani. Még jó, hogy zárható macskaajtónk van, ezexerint erre a funkciójára mostantól nagy szükségünk lesz.
Nagymamaaaa letteeeeem!!!! :)
Hómancs Nyuszkónak kölykei születtek! 5 kicsi látta meg a napvilágot, de ebből kettő nem volt életképes, másnapra elpusztultak. A háromból kettő holland tarka mintás (fehér alapon fekete), és egy meg egyszínű világosbézs. Képek később!
Már kezdtem azt hinni, Nyúl Úrfi csak a cicákra gerjed! :)
Már kezdtem azt hinni, Nyúl Úrfi csak a cicákra gerjed! :)
Almácska első hete - hogy lett kósza-cicából kedvenccé
Nos igen. Almácska. Hosszú történet lesz, majd hozok képeket is hozzá.
Szóval egy szép őszi napon, estefelé szörnyű nyávogásra figyeltünk fel Anti bácsiék kertjében. Két kiscica volt, egyik helyesebb, mint a másik. A kisebb (később Tökmag) fekete-fehér mintás picicica kissé gyámoltalan volt, a nagyobb háromszínű véznacica hangosabb és félénkebb. Sosem távolodtak el egymástól több, mint három méterre. Hívtam Anti bácsit telefonon, hogy a macskái így, meg úgy, de nem az övéi voltak, mert jött, és kitette őket a kertjéből. Adtam nekik tejecskét a kerítésen.
Másnap képeket készítettem róluk, és felhívtam az összes ismerősömet az utcából, hogy az övék-e, vagy kell-e nekik a két kiscica. Később megsétáltattam a nyulat; most már csak kispórázzal, szabadon, mert visszajön, ha kaját zörgetek neki, vagy hívom. Szóval épp almahéjjal próbáltam becsábítani Nyúl Úrfit, meg lucernapellettel, amikor szaladt a háromszínű tarka cica, és hálás dörgölődzések közepette befalta a nyuszinak kitett almahéjat. Szegényke ennyire éhes volt!
Akkor este kaptak macskakaját..
Harmadnap az egyik levélkézbesítő kérdésemre jelezte, hogy az egyik kollégája pont egy imádnivaló kiscicát keres, és majd jön hétfőn úgyis, és elviszi neki a kiscicát, ha kell neki. Szóval hétfőig kosztosak lettek nálunk a cicák.
Még aznap gyerekek játszottak az utcában, és megkérdeztem tőlük (lol) megsímogatják-e a két árva cicuskát. Megsímogatták. Még a nyulat is. És az egyik leányzót annyira emlékeztette a picicica egy régi cicájára, Tökmagra, hogy elnevezte őt is így, és kis rábeszéléssel magával vitte. Persze apukája nem engedte meg neki, inkább halakat akart a lányának venni, de egy barátnője befogadta a kis árvát, akinek különben is pont kiscicái születtek, és pont a szembeszomszédunk.
Negyednap persze nem jött a kézbesítő a kiscicáért, úgyhogy kiplakátoltam az orvosi rendelőt, meg az utcákat itt-ott, hogy Íme egy árva kiscica, aki ráismer, vagy szeretné megosztani ezzel a szeretetéhes szőrgombóccal napjait, jelentkezzen nálam. Még az oviba is bevittem egy szórólapot, de nem kapkodott senki a cica után.
A kiscica benti cica volt/lehetett, mert úgy jött volna befelé a nyitott ajtón, mint akit kergetnek.. Nyuszisétáltatáskor (meg főleg meleg őszi napokon) nyitva hagyom az ajtót, hogy bejöjjön a meleg és a friss levegő. Meg a nyúl, ha akar, vagy megrémül. No, a nyúl és a kiscica hamar összebarátkoztak. A gúnyájuk tök egyforma, mindketten fehér alapon rozsda és szürke foltosak. Második találkozáskor a nyuszi már udvarolt a cicának, meg összedugták a nózijukat! Harmadik napon a cica bensőségesen megmosdatta Nyuszkó orrát, és homlokát, amit ő elalélva tűrt.. :) Persze szerelmes lett, és jópárszor frigyet követelt a kedves cicustól.. :)
Garfield fél a kiscicától, fúj rá, ha közeledne bátran elszalad. Kikó morog rá, hozzá nem is mer közelmenni a kicsi. Nem akarom befogadni a kiscicát, elég így is a szőr idebent, meg az enyémek nem is egyeznek a jövevénnyel. Azt meg pláne nem szeretném, ha a nyuszi idebent jelölgetne, meg körbespriccelne udvarlási jelként a kiscica miatt.
Pár nappal később megkérdeztem HázamUrát, hogy maradtat-e a cica kinti cicaként. A gyerekek imádják, símogatják mindig, a nyuszi is imádja, együtt kergetőznek, és a macskáim sem akarják megfojtani, inkább kerülik a kontaktust vele. Szabad kezet kaptam! :) István átalakította neki az anyuéktól elhozott cicaházat, már van saját helye! És persze irány az állatorvos.
Az állatorvos megállapította, hogy egy féléves imádnivalóan szeretetéhes kiscicáról van szó, aki nőstény. Jajj.. Úgyhogy 26-án megműtik a kiscicát. Nem akarok még almot is tőle.. Kapott oltást.
Kapott nevet is, Almácska.:)
26-ára bedagadt a fél pofija, valószínűleg másik cica megkarmolta, és tályog lett a bőre alatt. Egy altatás alatt a doki ingyen kitisztította neki az ivartalanítás (azt persze 12e Ft-ért)mellett. A félig kómás Almácskát másnap hoztam haza, és estére beengedtem a cicahordozóba, a nappaliba. Reggel kiraktam. Ez így megy azóta, este beengedem a hordozóba, reggel ki. Sajnálom szegényt, mert még kopasz a hasa.
Szóval egy szép őszi napon, estefelé szörnyű nyávogásra figyeltünk fel Anti bácsiék kertjében. Két kiscica volt, egyik helyesebb, mint a másik. A kisebb (később Tökmag) fekete-fehér mintás picicica kissé gyámoltalan volt, a nagyobb háromszínű véznacica hangosabb és félénkebb. Sosem távolodtak el egymástól több, mint három méterre. Hívtam Anti bácsit telefonon, hogy a macskái így, meg úgy, de nem az övéi voltak, mert jött, és kitette őket a kertjéből. Adtam nekik tejecskét a kerítésen.
Másnap képeket készítettem róluk, és felhívtam az összes ismerősömet az utcából, hogy az övék-e, vagy kell-e nekik a két kiscica. Később megsétáltattam a nyulat; most már csak kispórázzal, szabadon, mert visszajön, ha kaját zörgetek neki, vagy hívom. Szóval épp almahéjjal próbáltam becsábítani Nyúl Úrfit, meg lucernapellettel, amikor szaladt a háromszínű tarka cica, és hálás dörgölődzések közepette befalta a nyuszinak kitett almahéjat. Szegényke ennyire éhes volt!
Akkor este kaptak macskakaját..
Harmadnap az egyik levélkézbesítő kérdésemre jelezte, hogy az egyik kollégája pont egy imádnivaló kiscicát keres, és majd jön hétfőn úgyis, és elviszi neki a kiscicát, ha kell neki. Szóval hétfőig kosztosak lettek nálunk a cicák.
Még aznap gyerekek játszottak az utcában, és megkérdeztem tőlük (lol) megsímogatják-e a két árva cicuskát. Megsímogatták. Még a nyulat is. És az egyik leányzót annyira emlékeztette a picicica egy régi cicájára, Tökmagra, hogy elnevezte őt is így, és kis rábeszéléssel magával vitte. Persze apukája nem engedte meg neki, inkább halakat akart a lányának venni, de egy barátnője befogadta a kis árvát, akinek különben is pont kiscicái születtek, és pont a szembeszomszédunk.
Negyednap persze nem jött a kézbesítő a kiscicáért, úgyhogy kiplakátoltam az orvosi rendelőt, meg az utcákat itt-ott, hogy Íme egy árva kiscica, aki ráismer, vagy szeretné megosztani ezzel a szeretetéhes szőrgombóccal napjait, jelentkezzen nálam. Még az oviba is bevittem egy szórólapot, de nem kapkodott senki a cica után.
A kiscica benti cica volt/lehetett, mert úgy jött volna befelé a nyitott ajtón, mint akit kergetnek.. Nyuszisétáltatáskor (meg főleg meleg őszi napokon) nyitva hagyom az ajtót, hogy bejöjjön a meleg és a friss levegő. Meg a nyúl, ha akar, vagy megrémül. No, a nyúl és a kiscica hamar összebarátkoztak. A gúnyájuk tök egyforma, mindketten fehér alapon rozsda és szürke foltosak. Második találkozáskor a nyuszi már udvarolt a cicának, meg összedugták a nózijukat! Harmadik napon a cica bensőségesen megmosdatta Nyuszkó orrát, és homlokát, amit ő elalélva tűrt.. :) Persze szerelmes lett, és jópárszor frigyet követelt a kedves cicustól.. :)
Garfield fél a kiscicától, fúj rá, ha közeledne bátran elszalad. Kikó morog rá, hozzá nem is mer közelmenni a kicsi. Nem akarom befogadni a kiscicát, elég így is a szőr idebent, meg az enyémek nem is egyeznek a jövevénnyel. Azt meg pláne nem szeretném, ha a nyuszi idebent jelölgetne, meg körbespriccelne udvarlási jelként a kiscica miatt.
Pár nappal később megkérdeztem HázamUrát, hogy maradtat-e a cica kinti cicaként. A gyerekek imádják, símogatják mindig, a nyuszi is imádja, együtt kergetőznek, és a macskáim sem akarják megfojtani, inkább kerülik a kontaktust vele. Szabad kezet kaptam! :) István átalakította neki az anyuéktól elhozott cicaházat, már van saját helye! És persze irány az állatorvos.
Az állatorvos megállapította, hogy egy féléves imádnivalóan szeretetéhes kiscicáról van szó, aki nőstény. Jajj.. Úgyhogy 26-án megműtik a kiscicát. Nem akarok még almot is tőle.. Kapott oltást.
Kapott nevet is, Almácska.:)
26-ára bedagadt a fél pofija, valószínűleg másik cica megkarmolta, és tályog lett a bőre alatt. Egy altatás alatt a doki ingyen kitisztította neki az ivartalanítás (azt persze 12e Ft-ért)mellett. A félig kómás Almácskát másnap hoztam haza, és estére beengedtem a cicahordozóba, a nappaliba. Reggel kiraktam. Ez így megy azóta, este beengedem a hordozóba, reggel ki. Sajnálom szegényt, mert még kopasz a hasa.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)