És megint SZÖKÉÉÉS!

Hómancs Nyuszkó gyorsan tanul. Szimatológépével feltérképezte, hogy a szúnyoghálón túl az éden várja őt, és innentől kezdve nem adta fel. Hiába volt a szunyaháló elé téve egy majd félméteres deszka, ő szépen rajthoz állt, és helyből megugrotta. Kénytelen volt így a deszka és a szúnyogháló közötti 4,5 cm-nyi helyen landolni, amit már nem bírt a szúnyogháló mágneszára és engedelmesen megadva magát kinyílt. És lőn ÉDEN.

Éden:
"Mindenhol fincsi friss fű nő!!! és a metlahiton végre nem csúszik szét a lábacskám! És a pázsiton száguldani is tudok!! Juhééééj! Kergenyulazhatok is kedvemre! Van itt hely! Heeeeej! :)"

Gondoltam, ha már kint van, hadd mozogjon egy kicsit, és csak óvatosan terelgettem azokra a helyekre, ahol biztos jó a kerítés, és nem eshet baja. Míg a fiammal a torlaszokon törtük a fejünket, meg tologattuk a kerti bútorokat, addig Nyuszkó szépen magától visszaügetett a házba. :D :))

Csinált nekem a gazdi jószagú gurigát! Még nem jöttem rá, hogy is bontsam fel..

A napozóterasz

Nyáriasítottam a degulakot!
Kivettem a fenyődeszkát, ami pár hétig polcként üzemelt, és fügeágakból tuti kis teraszt építettünk (párom és én) nekik. kíváncsi vagyok ez meddig bírja szagosodás nélkül.

Leszereltem a függőágyukat, rendesen leamortizálták, lukacsos is, meg büdös is. Azt hiszem nem a legjobb anyagot választottam, majd a következő könnyebben leszerelhető, és mosható is lesz.

Levettem az önitatóról a zöldessárgás matricát, mert Dédi nem látta a vízszintet rendesen, meg így az is kiderült ám, hogy nem elég csak kiöblíteni naponta, mert belül elég zöld volt.

Eddig a mókuskerék előtt 4-5 almaág alkotott egy vékony hidat, könnyítve a kerékbeugrást, és a kiszállást, de ezek a gallyak hetente elrágódtak, és leestek, úgyhogy most kaptak egyetlenegy csuklóvastagságú ágat, ezen rágják keresztül magukat, ha tudják!

Annyit szorgoskodtam, hogy nem volt alkalmam a hátukra forgatni őket, meg ők sem értek rá(m), minden újdonságot azonnal ki is próbáltak!

Ímhol a lak degustól!

Muki! Ez az új ág nagyon kényelmes, gyere próbáld csak ki!

Ó, igen, pont jó helyen van..

De azért nem fogunk összeveszni rajta, ugye? Pussz-pussz!

Gömbölyű vagyok, de gyönyörűűű! (Samu-Töpike)

Vagy inkább hívjuk ezentúl Sámuelnek? Nagyon megnőtt!

Prisonbreak - vagyishogy Szökés

Rosszcsont nyula ma szökött meg harmadszor!!!

Először Balázs terelgette vissza a nyuszit az átriumból. Nekem kihagyott a szívem a hírre, hogy kisurrant a nyussz, és hogy Balázs pont arra járt, észrevette, és visszakergette.

Másodszor a szemem láttára slisszolt ki az ajtón. Ekkor, mivel szemtanú voltam, láttam azt is, hogy jutott ki. Nálunk a nappaliban a kintet és a bentet egy zsanéros szúnyoghálóajtó választja el, ami két mágnessel is kapaszkodik az ajtófélfába. Garfield megunta, hogy Hómancs üget utána, és amikor beéri, csak néz rá (se játék, se dorombolás), és némi kaparászás után G. kinyitotta magának a szúnyoghálót, hogy ő akkor most inkább lelép. Hülee nyuszija meg követte őt, ment utána vakon.  De csak az első rágcsálnivaló zöldig(mégsem olyan vakon) jutott a beles fajzat, mert ott leállt zabbantani, és én beértem, és felmarkoltam.

Azóta 40 centi magas deszkatorlasz is védi az ajtónyílást, hogy ha a macskák kiengednék magukat a szunyahálón, azért Hómancs ne fusson világgá. A deszkatorlaszt meg leginkább a lányom amortizálja le, mert pont olyan magas, amin már nem tud átlépni szegénykém, csak ha kidönti. És csak egy reklámnyi időre tűntem el, és arra kellett visszajönnöm, hogy az ajtórés szabadon, nyúl úrfi meg (igen, a héten kiderült róla, hogy bak) sehol!

Azonnal szúnyoghálóajtó becsuk, mert hát gondolkozzunk pozitívan, hátha mégsem oly okos a nyuszika, és bent maradt.. De hívó szavamra (V.L.zacskójának hangos zörgetése) nem jelent meg a kíváncsi (és éhes persze) nyusziszempár.

Kidzsaltam az átriumba, és mézesmadzagvékony kedves és édibédi (zacskócsörgetés a lehető legétvágygerjesztőbb) hangon tovább hívogattam kósza nyulamat. Feltűnt a bűnös páros (ezúttal Kikó volt a tettestárs) a nagykapu mellett. Kikó hűségesen azonnal odaszaladt hozzám, és a szemeivel azt mondta:

"Sziiiiija! Vééégre itt vagy! Én mondtam neki, hogy ne jöjjön közelebb, még meg is legyintettem, de ennek aztán beszélhetek! Leléptem, erre jön utánam! Már épp a kapulécek között akartam kisurranni, hogy lekoptassam ezt a kis kullancsot, de jóóóó, hogy itt vaaagy! Prrrrrrrrrrrr :)"

És Hómancs jött ugribugrizva! Én boldogan guggoltam, kinyújtott karral vártam, tenyeremben nyuszicsemegével, hogy ölbefusson a kis hűtlen, de nem ez történt.. A nyúl továbbra is csak Kikót követte. Kezemet egy utsó kanyarbéli eltéréssel kikerülve ugribugrizott az ajtó felé, ahol Kikót eltűnni látta. A küszöbnél még megtorpant, meggondolta magát, és mégis sétálni akart VOLNA, mert akkor már ott voltam, és a helyes (befelé) irányba noszogattam feleslegessé téve számára kb két ugrást.

Hómancs Nyuszkó cseresznefaágat eszik (magát a cseresznyét nem ette)

Bajuszkirály épp kivégzi a vadrózsavirágot, majd később a leveleit is beburkolja.