- Kikó meghallja, hogy felébredtem, és elkezd brekegni, hogy éhes.
- Leellenőrzöm Apánál, hogy igazat mondott-e.
- Adok előbb Kikónak, majd kezemben a macskakajás konzervvel elindulok a teraszajtó felé, hogy adjak a kinti cicának (Almácskának) is.
- Eszembe jut, hogy kintről nem csukható a teraszajtó, és ha kimegyek, jön utánam az éhes nyulacskám is, ezért kezemben a macskajás konzervvel, előbb Hómancsot etetem meg.
- Odaszórom neki a magkeveréket a kecójába, és erre a hangra már őrült táncot jár kint a teraszajtó előtt Almácska is, mert tudja, pillanatokon belül ő is kap kaját.
Amikor Kikó állatorvosnál éjszakázott, Almácska is később kezdett csak szirénázni, hogy éhes (semmi Kiko-brekegés nem jelezte a közeledő reggeli idejét), és a nyuszi sem ismerte fel etetési szándékomat, hívni kellett enni, hiszen nem volt fémes konzervhang, ami a reggelit jelezte volna...
A gyerekeknél elértem azt, hogy a reklámnál automatikusan lenullázzák a hangerőt, de még azon dolgoznom kell, hogy ne ragadjanak ott a lemutézott tévé előtt és bámulják tovább a képernyőt.. Arra már rájöttem, hogy ha Wallace és Gromit-ot néznek, akkor jó, ha van itthon sós keksz és sajt...
