Degu: április 2010

2010. április 28., szerda

7 kép Mukiról a kezdetektől máig

7 kép STöpiről a kezdetektől máig

Régen nyomtam már egy ketrecképet, íme:

Stöpike túlnőtte Mukit!

Ha egymás mellett vannak, már nem Muki a hurkásabb. SamuTöpi impozáns pofácskákat növesztett magának, és a háta is szélesedett. A farokbojtja is dúsult, és hosszabb is lett. Muki orrocskája ránézésre hosszabb ugyan, de SamuTöpi robosztus testalkata mellett az ő hurkái elsatnyulnak, mókásan felfelé álló dús farokbojtja hirtelen egy túlhasznált ecsetre emlékezteti az elkalandozott szemlélőt..

Testalkatuknak megfelelően alakulnak az erőviszonyok is. SamuTöpi lett a főnök az etetőnél, a homokfürdőben, a csőben, és a kiskuckó környékén, míg Muki tartja vezető posztját a házikónál, és a mókuskerékben.

(bár ki tudja meddig bírja még..)

Amikor összebújnak pihenni, legtöbbször SamuTöpi fekszik keresztben Muki hátán:

Patthelyzet.. Na, merre indul a kerék?

2010. április 23., péntek

Napozás

Kisütött végre a napocska! :) :)

Muki el is foglalta az egyik kézenfekvő fűtött napozót..

Töpi egy kissé félénkebb, de a napsugaraknak ő sem tud ellenállni..

Időnként becsörtet a szobába 1-1 hangoskodó embergyerek,

de aztán távoznak, és lehet folytatni a napozást..

Nem, itt Mukinak nincs 3 farokbojtja!

Van egy igazi, egy tükörkép, és egy árnyék. :)

STöpike csak óvatosan, megfelelő biztonságból "lopja a napot"..

De egy idő után a napocska elzsibbasztja őket, és

felfüggesztik az óvatosságot egy békés nap-szundi kedvéért.

Muki már messze jár,

de SamuTöpi visszajött megnapoztatni a

hátsófelét is egy kicsit..

Pulcsitúra.

Amikor kinyitom a kecójuk tetejét, mint a túltöltött pohárból ahogy csordul ki a víz, bukik a két degucli a mélység felé azonnal. Régebben, amikor még új volt nekik a fenti művész ki/bejáró, el tudtam csípni a fenti teraszokon lebzselő bandát és jól hátára fordítgattam őket. Utána beengedtem őket a hosszúujjúm ujjába, és onnan mászhattak vissza a ketrec szélére. Mostanában hívásra érdeklődve odaszaladnak mindketten, megszaglásznak, és sietnek tovább. Egy ilyen alkalommal csíptem el Mukit, akit ugyan nem sikerült ma a hátára fordítanom, de bemenekült a pulcsim ujjába. Vártam, hogy kijöjjön, de ő ehelyett a szájában lévő tökmagból kezdett el csemegézni. Amikor jóllakott, csak kijött, és a kecó tetejénél találkozott SamuTöpivel. Összecsicseregtek, és Muki elmesélte neki, milyen pompás helyen piknikezett az imént. STöpi érdeklődve hallgatta, majd a pulcsim felé vette az irányt. Megszaglászta, hogy tényleg járt-e ott Muki, és bemászott ő is. Először a könyökömnél visszafordult, és kicseppent a pulcsim ujjából, de másodperceken belül újra visszamászott, és meg sem állt a derekamig. Onnan szépen felmászott a másik karomhoz, és a másik pulcsiujjnál (bal) exitelt. Visszarohant az első (jobb) pulcsiujjamhoz, és kezdte az egészet elölről. Tetszhetett STöpinek, de én is nagyon-nagyon örültem neki. Ezt még vagy háromszor megismételte, de legutoljára megült a jobb pulcsiujjamban, és csak kukucskált kifelé. Gondolom ekkor kakilt bele.. :-b

2010. április 19., hétfő

Rosszcsont kis felfedezők

Gazdik nagyon szigorúak velünk. De igazán. Mindenhonnan tiltanak minket. Jó-jó, van egy kis kecónk, de hát az otthon az uncsi, még akkor is, ha jelen esetben többemeletes luxuslakosztály szép kilátással és napfényfürdő-hellyel. Ok, ott van még a játszóterünk, de hát játszani azt kell, nem(?), hisz még gyerekek vagyunk, úgyhogy ez sem számít. És persze Dédi eggggész szobája a miénk napi 1-2-szer, de amióta tudjuk, hogy van világ az ajtókon túl is, már nem elégszünk meg csak a szobával. Mi úgy gondoljuk, hogy amihez hozzáférünk, az a miénk. Ezt mindenki számára nyilvánvalóvá is tesszük kéremszépen: vagy megrágjuk, vagy lepisiljük, vagy kaki is kerül rá, vagy pedig, ha igazán igazán értékes valami, akkor mindhármat megtesszük. Pl az ajtót és Dédi foteljét rágicsálni szoktuk. A napfényes ablakpárkányt rendszeresen lepisi-kakiljuk. Az asztalon lévő tárgyak 110 %-át minimum megkóstoljuk de néha ki is csinosítjuk.. Az ágy pihe-puha, baromira imádjuk, napi 4-5 kakival biztosítjuk a területigényünket. Muki már simán megugorja az ágytakaró szélét, én (igen, én, SamuTöpi vagyok a mai mesélő), szóval én alternatív megoldásként megmászom a falvédőt, hogy feljussak. És akkor mi vagyunk a földi mókusok.. Hej, ha a gazdiéknak most valódi amerikai csíkosmókuskái lennének, akkor plussz egy dimenzióban élvezhetnék jótékony lakberendezési tippbemutatóinkat. Úgyhogy csak örüljenek...
Mellékeltem pár képet, ahol Gazdiék szerint semmi keresnivalónk nem lenne, de azért mégis van. Hihi :)

Itt éppen Dédi próbál minket kiterelni a fürdőszobájából.

Nem is értem miért, hisz az a fonott szennyeskosár nem is

olyan rosszízű, hogy eldugja előlünk..

Na és ide is csak addig volt szabad felugranunk, amíg rá nem jött,

hogy nem magától kopik a festék a karfán, hanem konkrétan tőlünk..

Itt az asztalon tartják általában a nasikat, fincsi puzzle-öket,

és van egy szemüveg is, tokkal!..

Innen le szoktak minket pöccinteni, de egy perc alatt visszamászunk,

és még csak meg sem haragszunk érte..

Na ezért rettentő mérges a Gazdi, az összes! Egyik az ágyát félti, a másik a táskáját, a harmadik a pulcsijáért aggódik, szóval parás ide feljönni, de mi vállaljuk az ezzel járó "nehézségeket". (ez alatt értendő az Ágyterítő alatti fogócska, a Na, melyik díszpárna mögött lapul a degu? nevű játék és a Zsákbamacska, illetve kézitáskábadegu de utánaiszkirííí nevű vetélkedő.)