2010. szeptember 21., kedd

Újabb szökéééés

Párom reggel visszafordult a nappali ajtajából megkérdezni tőlem, hogy ugye én is úgy emlékszem, hogy este bezártuk a nyuszit.. Úgy emlékeztem. :) De nem úgy lehetett, mert a nyuszi éjjel mindenhová fel és bement, ahová nem lett volna neki szabad. Voltak erre utaló bizonyítékok mindenhol (MINDENHOL!!!). És pókhálós volt a bajsza.. :)

2010. szeptember 14., kedd

Frodó és kósza - semmi ünnepelnivaló


A pockokért újra jelentkezett valaki mailen, aztán beszéltünk telefonon is. Szimpatikusnak tűnt, meg lelkesnek is, megdumáltuk, hogy (múlt)szombaton jön értük, aztán még aznap éjjel lemondta mailben. Ha addig nem szoknak össze a pockok, hogy végre újra jelentkezik, csak az egyiket adnám oda neki. Ha hosszútávon kettőt szeretne, akkor Frodót, ha hosszútávon egyet, akkor Kószát. Kószának volt legelőször "kérője", csak ő sem jelentkezett az első mailünk óta.

Ma adtam nekik friss csipkebogyót, fűzfalevelet és banánchipset is egy-egy pici darabkát. Nekem úgy tűnt, hogy összecsicseregtek, vagy csak külön-külön örültek a fincsi nasiknak??? Az összefaxolás olyan speciális csicsergés, hogy egyszerűen nem tudom eldönteni, hányan művelik... Dugták egymáshoz az orrukat, aztán Kósza rácson keresztül belekapott Frodóba (ö felcsippant és elugrott),  ez nagy teljesítmény, mivel Agatha elválasztórácsa elég sűrű. Onnantól kezdve megint csak morogtak és kocogtattak és röfögtek egymásra.

Kósza nagyon gonosz tud ám lenni, ő van alul, és alig tudom Frodót futtatni miatta. Amikor csak Frodót látja, követi ketrecen belül, és ha Frodóka odadugja az orrát, hogy kedveskedjen gondolom (mivel sosem ő kezdi a fogkocogtatást), Kósza azonnal odakap neki.. :( :( :( Egyszer akkor is megharapta (a pöckét), amikor Frodó lefelé mászott kívülről a ketrecükön a saját kecó-ajtajától a földre. :( :-O

Frodót már napjában 6-szor is megszeretgetem/vakargatom, de egyre szomorkásabb.. Alvótársat keres... Mostanában rágja a ketrecrácsot és kétoldalt már kikopott a nóziján a szőr is.. Kósza is rágja a ketrecet, de ő nem hagyja magát nagyon babusgatni, a mellényfutást is csak egy-két körre szokta bevállalni.

Ma megmutattam Frodónak rácson keresztül a nyuszit (a nyuszi volt beketrecelve.) Frodó moccanni sem mert, aztán mikor elzsibbadt a lábam a guggolástól és mozdultam egyet, visszamenekült a mellényem mélyére.

Kószát meg átvittem a másik fürdőszobába egy kis terepgyakorlatra (hogy addig Frodó is tudjon egy kicsit futkosni), és beraktam a kádba (üres kádba!!). Folyamatosan azon küzdött, hogy kijusson, úgyhogy végül megszántam, és belógattam a kezem, hogy arra kapaszkodva ki tudjon jönni.

Kószának még egy picit meg van duzzadva a sérült mellső lábacskája, de használja rendesen, kerekezik is, csak néha felemeli pihentetni.

2010. szeptember 13., hétfő

tetanusz

Szóval a legutolsó deguharapás annyira fájt, és oly mély volt, hogy elfelejtkeztem az elővigyázatosságról, és nem nyomkodtam jól ki, hogy a vér kimossa az esetleges fertőző anyagokat belőle. Valószínűleg ezért, de begyulladt a seb. Igazán sebnek sem lehet nevezni, nevetséges, milyen pici volt, két gombostűfejnyi pici vágás, de a fájdalom nem volt elhanyagolható.

Estére szafaládé lett az ujjamból (jó-jó, különben sem vagyok az a csontkollekció típus, de tényleg bedagadt az ujjam), és fájt a kézfejem is. Másnapra már az egész alkaromat éreztem, meg a könyökömet, úgyhogy felhívtam aput, aki körzeti orvos. Elmondta, hogy mivel az elmúlt 10 évben nem kaptam tetanusz oltást, és a seb elfertőződhetett, menjek el a sebészetre, nézzék meg ott, és akkor valószínűleg kapok tetanuszt is. Nem pont ilyen körülmények között, de hétfőn megkaptam a tetanusz oltásomat. Aprócskát betegségfóbiás tudok néha lenni, meg a fájdalomküszöböm is alacsony, de mégiscsak kétgyermekes egyférjes kétdegus egynyulas családanya vagyok egy csomó felelősséggel.
:)

2010. szeptember 12., vasárnap

Frodó és Kósza - faxolás

Ma adtam be a degucliknak egy kis friss fűzfalevelet. Először nem tudták, mi a fenéért ébresztgeti őket a naaaagydegu, és dugdos mindenféle izét az orruk alá, aztán átvertem őket. Frodót egy fűzfalevélke szárával kezdtem vakargatni, és amikor abbahagytam, ő lelkiismeretesen visszavakargatott engem(a fűzfalevelet) és rájött, hogy ennek az izének jó íze van. Ütemes rágcsálását hallva Kósza is megjelent a színen (persze egy emelettel lejjebb csak) és ő is hajlandó volt megkóstolni egy levelet.

Ezután Frodó elkezdett csicseregni, és fél percig elcsicsergett magában. Nem tudon, a fűzfalevélnek örült ennyire, vagy nekem, vagy Kószát kívánta ezzel meghatni (kevés sikerrel, ő csak fogat kocogtatott, némi felszagolgatás után).

2010. szeptember 10., péntek

Frodó és Kósza - és a teleregény folytatódik

Kósza azóta is minden alkalmat megragad, hogy fogat kocogtasson Frodóra. Amikor belépek a szobájukba, általában mindketten a függőágyukban heverésznek. Ha teszek-veszek-matatok, Frodóka megjelenik a kecó sarkánál, és olyan édesen néz, picit félrebillentett buksival, hogy muszáj megsimogatnom. :) Ő persze hagyja, tartja a tokáját, emeli a lábikáját, mutatja, hol vakarjam, és időről időre viszonozza is a kedveskedésemet egy-egy degupuszival (finom kézrágicsálás, haripdálás). Ekkor megjelenik Kósza is, és elkezd fogat kocogtatni pontosan Frodó alatt, két lábra ágaskodva, és rágja a rácsot. Ő is hagyja, hogy megsimizzem, de ritkán olyan kéjenc, mint Frodóka. Ha Frodó elmozdul, vag szalad egy kört, Kósza is követi, ahol Frodó megáll, ott megáll Kósza is, és felfelé szimatolva kocogtatja-csikorgatja a fogát.
(Mellesleg elég nehéz megállapítani, hogy épp melyik kocogtatja a fogát, de egy kis gyakorlással már a hangról lehet tudni, nem beszélve a bajuszmozgásról, és utána az ásításról. Ugyanis fogat kocogtatni nagyon megerőltető feladat, utána el kell lazítani az állkapocs izmait, hogy lehessen előlről kezdeni a fogkocc-produkciót! :)  )
Persze mostanában már Frodó is visszabeszél, és kánonban kocogtatnak..

Ma Frodót a főnökjelöltet elvittem egy alázat-ébresztő tanulmányútra a tesójához és Mukihoz. Ott döbbentem le, hogy SamuTöpi MEKKORA!!! Igen, kövér disznó, karácsonyra kapnak mégegy kereket, de a nagyobbat, a 32(valahány)centiset. Szóval vártam a naaaagy testvéri összecsicsergést, de nem jöve.. Hagytam Frodót szaladgálni egy kicsit a ketreces szobában, feldzsalt a ketrecre is, de ez nagyon nem tetszett az "öregfiúknak", veszekedtek rá hangosan. Ezután aludt Frodókám egy órácskát a mellényemben. :)
Míg takarítottam a nagyok ketrecét, megtalálták Frodó kis műanyagketrecét, és megpróbáltak bejutni hozzá a fém tetőrácson keresztül. A rács nagyon sűrű volt, azt hittem nem lehet gond, de megkaphatták Frodó egyik lábujját, mert picit vérzett neki (3 pici maszatos lábnyomot találtam a neki berakott zsepin), és utána egymásnak ugrottak (Muki és SamuTöpi), úgyhogy einstandoltam tőlük a kisketrecet Frodóval együtt, és hazajöttünk.

Hazajőve titokban azt reméltem kitörő örömmel fogadják majd rég nem látott ellenségüket, Frodó a nála gyengébb degut, Kósza a fél napig nem látottat, de megint csalódnom kellett. Ma sem futtatom őket együtt, Frodónak úgyis kemény napja volt, hadd pihenjen.

2010. szeptember 9., csütörtök

Kósza és Frodó - folytatásos teleregény

Ma megint együtt szaladozhattak kicsit, mert Frodó faxolt Kószának ketrecen keresztül! :)  Ketrecen kívül persze már nem folytatta, átvert a dög!  :)

Egy ideig folyt a "hozzáérek a hátadhoz és meglátjuk hogy reagálsz" játék, de Frodóka volt a kezdeményezőbb, egyszer-kétszer Kósza is próbálkozott, de ilyenkor Frodó megpördült párszor.

Aztán átváltottak a kiszorítós játékra, ami már nem tűnt annyira játéknak nekem, összeérintették a bajszukat, és szorosan egymás mellé álltak, toporogtak-csoszogtak, és forogtak, viszont már nem fogkocogtak és vartyogtak, mint addig.

Aztán hirtelen visító gombóccá váltak, de csak nem engedte el egyik sem a másikat, kiabálhattam/tapsolhattam hiába. Végül Kósza megvert seregei vonultak vissza a ketrecbe először, de vérig volt sértve, átvitt értelemben is, meg szó szerint is. Még egy percig panaszosan csipogott, aztán kerekezni ment. Sántítani nem sántított, de a jobb mellső lábfején van egy kis vér. Fájhat a jobb hátsó lábacskája is, mert még soha nem szorult be a kerékbe, de most úgy ugrott ki, hogy beakadt neki, és egyedül nem sikertült kiszabadítania. Óvatosan benyúltam, végigcirógattam, és kiemeltem volna, de akkorát belémharapott, hogy hallottam a husim sercenését.. :( Viszont valószínűleg elmozdíthattam picit, mert így már ügyesen kiakasztotta magát a kerékből. :)

Frodón nem láttam vérnyomokat, a szőre neki a nyakán volt borzos kicsit jobb oldalt.

Újra be kellett kötni az ujjam, pedig még Kósza régi harapását is érzem.. :-S


Nem tudom ilyenkor Kósza elkönyvelte-e a vereségét, és hagyja majd Frodót főnökként közelíteni, vagy ellenkezőleg: eleve feni majd a fogait a következő találkozásukra??