Muki hegyet mászik

Muki már többször felszaladt a vállamra is csak úgy, magától, de nadrágszáron még nem megy fel, csak a földön ülőket mássza meg. Betettem neki egy deguméretű és színű plüss jávorszarvast. A kedvenc helye mellé tettem a háza tetejére, de onnan hamar eltávolította. Viszont szívesen ráül. Tegnap próbálkoztunk fehérrépával is, de nem érdeklődött nagyon. a cseresznyeágat imádja, rágni is meg futkározni is nagyon szeret rajta.

Pocifotóóó! Így kell nézni: ---> :-)

Ki hordja a nagdrágot?

Deguéknál konkrétan a lányok hordják a nadrágot, ahogy nagyon frappánsan AgathaChristie is megjegyezte a minap: "A lányok dominák, a fiúk papucsok. Ezért van rajtuk a bojt is."




De vajon ki domináns az ember-degu kapcsolatban? Nos, ez változó.
     Pan biztos nem, mert ő profin rendre lett utasítva, Muki megharapta. Pan hol mogyorót kínált neki, hol meg megállítgatta az ujjával a mókuskereket. Mindkét cselekedete harapásra ingerelte Mukit, s bár az előbbiben csak a mogyoró szívta meg, utóbbiban sajnos Pan is.
     Balázs (Gazdi-1)abszolút domináns újdonsült degunkkal szemben. Símogatja, amikor akarja, trükköket készít vele, kissé öntörvényű, de Muki behódolt neki. 
     Boró is elég erős akaratú és amint Muki hangvezérelt lesz, Boró abszolút előnyben lesz vele szemben. Addig viszont le kéne vetkőznie azt a rossz szokását, hogy amíg az állatkák menekülnek, addig megy utánuk, de amint közelednek hozzá, rémült hátraarccal ő kezd menekülni.
     Dédi (Gazdi-2) telis-tele van szeretettel. Hallani a hangján, látni a mozdulatain, és Muki biztosan ki is szagolta, mert Dédihez a szobában szaladgálva is mindig odafut, ha hívja.
Csak úgy. Semmi nasi. Csak szeretet.
     Nin is rendre lett utasítva. Gondolta megfogja Mukit, és a hátára fordítja egy kicsit, hadd tudja meg az állatka, ki az úr a háznál. Muki sugárban lepisilte, majd a pillanatnyi zavart kihasználva jól átharapta Nin ujját, hogy alig lehetett kiakasztani a fogacskáit a vérző húsból, majd olajra lépett (hopsz, ezt talán egy kicsit erősre fogalmaztam, de igaz). OFF: Ilyenkor a kivéreztetésen és bekötözésen kívül van dolga a harapottnak? a degu nyála nem mérgező, mint a komodói sárkányé, ugye? Szóval tenyésztők, kell ilyenkor tetanusz? ON
     István játszott eddig a degucival időben a legkevesebbet, mégis neki hagyta Muki először, hogy majd egy percen keresztül símogassa a füle tövét, nyakát, pociját. Muki három lábra állt, a bal mellsőt jól fölemelte, hogy István jobban hozzáférjen a fincsi pocihoz. Mindketten nagyon boldognak tűntek utána.
     Én? Nos...khmm.. az úgy volt, hogy anyu kérdezte, mikor lehet már megfogni Mukit. Mondtam, hogy éppen lehetne, csak én nem merem, mert jobban megijedek attól, ha Muki megijedne, mint kéne. Félek, hogy túlságosan megszorítom, vagy hogy azután nem fog kedvelni. Pedig olvastam a hátrafordítós trükkről, csak épp még nem próbáltam.
 Igen, enyém a bojt.. :)

Ha nasival nem megy...

...akkor megy mókuskerékkel.
      Muki tiszta fitnessz-őrült. Minél nagyobb körülötte a sürgés-forgás, annál többet és lelkesebben teker a kerékben. Legalábbis én így látom az összefüggéseket. Pl volt, hogy nem jött ki a kecóból, mert nem ért rá a mókuskerekezés miatt. Ekkor kicsit kivettük a kereket. Így hát kicsit kijött ő is. Megtalálta kint a kereket. Megörült neki, és boldogan tekert idekint. :) Aztán visszarohant a ketrecbe. Ez különben mókuskerekezés nélkül is szokása. Aztán rájött némi céltalan rohangászás után, hogy nincs már bent a kerék. Kidzsalt, nyílegyenesen megcélozta a kereket, és lefutott pár kilométert benne. Mindezt négy fincsi-nasit tartó kezecske közt szlalomozva az érdeklődés legcsekélyebb jeleit sem mutatva. :(
      Nna, ekkor fogtuk a kereket, és beletettük az egyik finomságot kínáló kicsi kéz gazdájának ölébe. A kerék vonzása nagyobb volt, mint a félelem taszítása. A kicsi kezek felváltva fogták a pörgő kereket, és boldogan sikongattak, amikor átszaladt rajtuk Muki.

Ami már kiderült:

Muki, azazhogy Mókuskerék von Orsika kezd megszeretni minket.
Már négyőnktől fogad el csemegét, kettőnktől ugyanezt nyitott tenyérből is.
Már van, hogy odajön hozzám, amikor várom, bár nem tudom, hogy erre a ketrec kinyitása, vagy ellenállhatatlan cuppogásom és csicsergésem készteti.
A kisfiam megsimizi Mukit, amikor csak kedve tartja, és Muki csak néha nem hagyja.
A kis bojtos farkú szereti a ketrecét, a szobaséták után mindig szépen magától visszamegy.
A szerető gondoskodással (és persze kisdeguhajhászástól való félelmemben) készített "mágikus cső" abszolut nem hozza izgalomba, sőt.
Szereti a mogyorót, és a mogyoróosztás helyén csippantott is érte, hogy MÉÉÉÉG!.
Nagyon szeret éjjel is kerekezni. Ha a kereket eltávolítjuk, máshogy (eszméletlen falon-rohangálással) égeti el a fölös kalóriákat.
Van már családtagunk, aki átesett már a deguharapás véres élményén, de jelentem mindketten tanultak belőle..
Muki nemigen van beszélgetős kedvében, kellene neki a degutárs.
Folyik a golyós itató, kéne valami megbízható márka, ami nem áztatja el a fél polcot.
Nem nagyon ízlik neki a szárított széna..

És a nagy szülinapi-névnapi meglepetés leleplezése!

Muki első pár inkognitóban töltött napjai

"Az új helyemen már mindent megtalálok. De hol vannak a többiek?"

Pénteken hazahoztam Orsitól elsőszülött degunkat Mukit, ő ha jól tudom 2009 november 12-én született.
No persze nem az enyém lesz, hanem a kisfiam névnapi-, meg a nagymamám 86-odik születésnapi ajándéka lesz. De mélyen belül én vagyok a gazdi..

"Még nem rendeztem be a házikómat.. Pedig itt van minden hozzá.. No de egyedül belefogni egy ekkora projektbe.."