Nyuszkót kiengedtem egy kicsit rohangászni a nappaliba este, István számítógépezett, én elvonultam fürödni, gyerekek Mamánál. Mire megtisztultam, a nyúl sehol. Kerestük mindenhol, ahol lehetett, ahol nem, ahová befért, ahová semmiképpen nem, de nem volt sehol. Nem veszhet el a lakásban egy nyúl!! Hacsak nincs kint... De hogyan? Az ajtók végig zárva voltak, de ha bent nincs a nyúl, akkor kabát sapka fel, és keressük kint is!
Fémtálikába ínycsiklandozó hangú nyuszitápot zörgetve hívogattam a nyuszit a koromfekete jeges éjszakában a teraszon..
És megjelent! :)
Jött a nyúl, bőszen szimatolva a nasi után! :) Még jó, hogy ilyen haspók! Nehéz volt fogást találni rajta, mert hám sem volt rajta (bentre minek?), de sikerült! Hideg volt a kis füle, az összes talpacskája, remélem nem fázott meg!
Utólag rekonstruálva a történteket arra jutottam, hogy a nyuszi a macskáimat terrorizálva, őket követve rájött a macskaajtó helyes használatára, és kapva kapott az alkalmon, hogy kilógjon füvet zabbantani. Még jó, hogy zárható macskaajtónk van, ezexerint erre a funkciójára mostantól nagy szükségünk lesz.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése