Hazaérve nem akart előbújni a kesztyűből, amiben utazott. Ezzel a kesztyűvel együtt tettük át egy kisketrecbe, ahol Muki használt alma (alomja) volt, meg kaja, meg víz, meg pihepuha gyapotizé meg szárított széna.
Mivel majd 20 percig elő sem jött, kitessékeltük a kesztyűből, így észrevette a kajcit, meg a vizet is. Amikor már ásogatott is egy kicsit, meg nem akart minduntalan elbújni, és végre mindenki végigsímogatta már a családból, betettük Mukival egy szobába.
Töpi szaglászott egy kicsit, majd pihenni tért. Muki közben mókuskerekezett.
Ezt megunva kivettük Muki mókuskerekét, hogy a csőlátását megszüntessük, és magasabbra (egy kissámlira) állítottuk Töpi ketrecét, hogy egymásra lássanak. Így már látták egymást, és elkezdtek szaglászni is. Néma kussban. Semmi csicsergés, de még kiabálás sem. Töpi ágaskodott, hogy szagot fogjon a műanyag terrárium falain túlról, Muki meg rohangált fel-, s alá, és közben ezerrel bontotta a ketrecének a rácsát kb mindenhol. Ilyet nemigen csinált még, csak amikor nagyon ki akart jönni.
Este 9 körül jött a telefon, hogy a szobából hangos "Cin-cin-cin" hangot hallottak az ottlakók, de amikor benyitottak, megint néma kuss, Töpi meghúzta magát, Muki meg eszméletlen kényelmetlen pózban nézte őt egy ágról.
Egyelőre így, külön kecóban éjszakáznak, remélem éjszaka nem lesz nagyobb szóváltás köztük, és hagyják Dédit aludni. Reggel igazán összecsicsereghetnének máááár.. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése