Összeszoktatás - Harmadik rész: Fogócska

Muki és Töpi egy házikóban ébredtek, bár külön-külön lukon kukucskáltak ki Dédire. Megvan mindegyiknek az összes füle, farka, farka végén bojt. Úgy tűnik eseménytelen volt az éjszaka. Mármint ki mit mond annak, de erről később. Farkaséhesek voltak mindketten, rávetették magukat a friss almára, és a rágcsákra, a fűevés egyelőre nem lett attól élvezetesebb, hogy most már ketten hanyagolják.. :S

Egymás mellett még jobban látszanak a különbségek kettejük között. Muki a nagyobb, a bojtja is vagy kétszer akkora és neki már vannak hosszabb és sötétebb szőrszálai is. Töpinek meg mintha nagy rókafülei lennének, pedig lehet, hogy csak a teste nem nőtt még meg hozzájuk.. Muki vadasabb színű, Töpi homogénebb színezésű, kicsit szürkébb is. Muki sem kifejezetten gömbölyű gombóc, de Töpi slank kis teste mellett kifejezetten erősnek tűnik.

Kiengedtük őket, hadd szaladozzanak a szobában. Muki ki is jött azonnal, de Töpi félénken még kivárt pár percet. Ezalatt Muki is vagy kétszer visszafutott hozzá, és hívta kifelé. Amikor csak találkoznak, mindig bugyborékolva üdvözlik egymást, puszi-puszi és 180 fok simizés körbe. Végre Töpi is kimerészkedett, és Muki is azonnal csatlakozott hozzá. Ezután a forgatókönyv elég egyszerű volt, Töpi futott, Muki utolérte, jól megmászta. Muki megmosdott, elment homokfürdőzni, aztán megint betájolta Töpit, és megint utolérte. Egy idő után Töpi már csipogva menekült, innen a címben írt fogócska is.
Úgy a huszadik menet után felvettem Töpit, egyrészt, hogy szokja a kézben létezést, másrészt hogy legyen egy kis nyugta Mukitól. Nagyon hálásan megült a pulcsim alatt egy kicsit, kidugta a buksiját, és pihent. Közben Muki lóhalálában rohangált mindenfelé, ketrecbe be-fel-le-ki kívül fel-le, legósdoboz mögé, játszótérre, mindenhol kereste, de nem találta játszópartnerét. Eszméletlen vehemenciával rágta-cibálta azt a régi WC-papírtekercs-gurigát, amit eddig észre sem vett hetekig. Határtalan energiával ugrált 20 centiseket, míg be nem sikerült cipelnie a gurigát a ketrecbe, ahol újfent nekiesett. Nem kellett neki a mókuskerék sem, még a kapott és elfogadott szotyit is bevitte a játszótere legsötétebb zugába és jól elásta későbbre.

Betettem a mókuskereket a ketrecbe, és egy kis hátrafordítás-dögönyözés után (amit Töpi igen kedvesen viselt) őt is a kerék után pottyantottam és rázártam az ajtót. Gondoltam Muki még futkorásszon egy kicsit szabadon, ha ennyi fölös energiája van. Töpi szépen körülnézett, hogy egyedül van-e, majd boldogan mókuskerekezni kezdett. Ez volt az a hang, ami elárulta hollétét Muki előtt. Amikor rácson keresztül találkoztak végre, összecsicseregtek, és puszilgatták egymást. Ekkor kezdtem el gondolkodni azon, hogy mégsem örülnek az időleges különválasztásnak, úgyhogy beengedtem Mukit is a ketrecbe. Enni nem nagyon érnek rá, csak szaladgálnak, kergetőznek, de mindig Muki a fogó. És VÉGRE láttam is, amint egyszerre mókuskerekeztek!