1. degu bemérése, rázoomolás
Már ez sem túl könnyű, mert az illető állatka elég gyorsan is tud mozogni. No meg hirtelen irányt vált. És ugrik is, bátran és magasra. Szóval ha szemmel már lehet követni, csak egy egyszerű kis útvonalszámító progi kell, és be tudjuk határolni, vajon hol lesz az a következő pont, ahol újra el tudjuk kapni őkelmét, egyelőre csak a pillantásunkkal. A célterület felé közelítünk, és féltérdre ereszkedünk. Nem, nem, a féltérdre ereszkedésnek semmi köze sincs a hierarchiához, csak a hirtelen derékfájáshoz, meg a kopott térdporcokhoz.
2. hívogatás, csalétek bevetése
Muki, Muki! Muki, gyere ide! Csicserg-csicserg, cup-cupp! CUPP! CUPP! CUPP!
Amikor már a szomszéd kutya is csóválja a farkát, kicsit vegyünk vissza a hangerőből. Ha nem jön, hát nem jön, biztos dolga van. Sürgősen meg kell rágnia a legósdobozt. Hja, a rágcsa! Elő a mogyoróval! Muki jön, édes, rágcsikál a tartott mogyiból, mindenkinek elolvad a szíve is, és amikor már elszaladt, jut az ember eszébe, hogy a mogyinak voltaképpen célja is lett volna. Hogy megfogjuk.
Okos kis állat a degu, ha ízlett neki a mogyi, majd elgondolkodik, kitől is kapta, és visszatér a forráshoz repetázni. (goto 2. ) (goto2.) (goto2.) na több mogyit nem kaphat, mert elhízik.
3. kivárás, símogatás
Üldögél az ember a földön, és erősen próbálja felidézni a fogást, amivel majd fínoman, de biztonságosan átfogja a degut, nem megszorítva, nem hirtelen, és két ujjal a fej két oldalánál szépen a hátára fogja fordítani. Majd...
...Ha idejön.... Egyszercsak.
És amikor degucli jön, akkor óvatosan megsimizzük, és ha már tartja a kis tokáját, akkor már továbbsimizzük, és vakargatjuk, és dögönyözzük, és akkor degucli hirtelen az órájára néz, közli, hogy mennie kell, és már el is húzott. Ilyenkor jut az ember eszébe, hogy a dögönynek is célja lett volna. De olyan édes volt, hogy nem volt szivünk abbahagyni, és valami számára kellemetlent csinálni helyette.
4. elfuserált kísérletek
No de megkeményítjük a szívünket, hogy akkor majd MOST! Izé.. nem-nem, most inkább nem. Nodemajdmost minden bizonnyal. És bizonytalansággal is.
És ez a habozás olyan, mint indiánoknál a füstjel, vagy fiúdeguknál a bojt.(:
Így nem lehet felemelni egy deguclit, csak megfogni, és elejteni. Esetleg megfogni, és 10 centire a földtől leejteni. De felemelni és megfordítani semmiképp. És ha magunk sem tudjuk, mit is akarunk, akkor átengedtük a győzelmet a degunknak, mert Ő TUDJA mit akar: szabadulni.
És (amivel különben nem illik mondatot kezdeni, de ez már 35 felett nem nagyon izgat) egy-egy elfuserált felemelési és hátrafordítási kísérlet után elég sokat kell várni, míg degucli megint kegyeskedik az ölünkbe fészkelni magát..
Előfordulhat az is, hogy felülről akartuk megfogni degunkat, és ő sikítva elrohant. Vagy túl izgatottak voltunk, és erősebben tartottuk a kelleténél, amit ő harapással jelzett. (seb kinyomkodása, kivéreztetése, lemosása, ujj magasba tartása a vérzés csökkenése érdekében, esetleges jegelés-hűtés, beragtapaszolás, önsajnálás) Ez esetben érdemes a hátrafordítást elnapolni, de legalábbis várni addig, amíg nem csak "Vadállat" néven tudjuk szólítani kis rágcsálónkat...
5. új csalétek, a mókuskerék
Kisállatunk már telenassolta magát monyoróval, megkapta heti dögöny-adagját, mi mással is tudnánk vonzóvá tenni számára magunkat, mint a mókuskerékkel!
Megkocogtatjuk finoman a mézesmadzag fémrácsát a körmünkkel, mintha deguként rendeltetésszerűen használnánk épp. Erre degunkban felébred a vágy, hogy mókuskerekezzen egyet. Miközben teker, a kereket az ölünkbe tesszük, és várunk, hogy megálljon. Amikor megáll, simizni kezdjük, és finoman kinoszogatjuk a kerékből az ölünkbe.(goto 3. )
6. megfogjuk és a hátára fordítjuk őkelmét
No idáig még nem jutottam el, de becsületesen végigjártam az idáig vezető utat. :)
Pocikép: szerintem inkább bézs az a poci, mint fehér...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése