Boróka és Muki

Boró kapcsolata a deguval a kezdetek kezdetén két szóval leírható volt. Kölcsönös rettegés. Boró sírva menekült, amikor Muki hozzávetőlegesen az irányába kezdett futni. Muki meg animáltmacska a jégen módjára menekült, amikor Boró csattogott felé, vagy lányosnak nem nevezhető hangocskáján 40 decibellel hívogatta. Aztán jött egy hét, amikor Muki ugyan kint volt a ketrecből, de én szelidítgettem. Ezt Boró hamar elunta, és más játékba kezdett. A játék hevében pedig egyre ritkábban jutott eszébe, hogy: Ja, nekem most félnem kell ettől az állattól.
Eljött az idő, amikor már mert rácson keresztül finomságokat adni Mukinak, és eljött az az idő is, amikor a rácson benyúlva tette ugyanezt. Amikor azonban egyszerre ketten ettek egy puffasztott búzát, akkor azért rájuk szóltunk ..
Boróka mostanában leül Muki kecója elé, és mesét olvas, meg gitározik neki, énekel, szórakoztatja. Nem zavarja az sem, ha Muki átmászik a lábain, de azért rá szokott szólni, ha a papucsát kóstolgatná. Muki sem fél tőle, sőt, tudja, hogy a kis kezecskék sokszor finom falatokat rejtenek. Boró sem fél már, sőt szereti Mukit. Érdekes még, hogy amióta így összebarátkoztak Boró és Muki, azóta Boró nem fél a macskáinktól sem itthon! Őket is símogatja, szeretgeti! :)