Pulcsitúra.

Amikor kinyitom a kecójuk tetejét, mint a túltöltött pohárból ahogy csordul ki a víz, bukik a két degucli a mélység felé azonnal. Régebben, amikor még új volt nekik a fenti művész ki/bejáró, el tudtam csípni a fenti teraszokon lebzselő bandát és jól hátára fordítgattam őket. Utána beengedtem őket a hosszúujjúm ujjába, és onnan mászhattak vissza a ketrec szélére. Mostanában hívásra érdeklődve odaszaladnak mindketten, megszaglásznak, és sietnek tovább. Egy ilyen alkalommal csíptem el Mukit, akit ugyan nem sikerült ma a hátára fordítanom, de bemenekült a pulcsim ujjába. Vártam, hogy kijöjjön, de ő ehelyett a szájában lévő tökmagból kezdett el csemegézni. Amikor jóllakott, csak kijött, és a kecó tetejénél találkozott SamuTöpivel. Összecsicseregtek, és Muki elmesélte neki, milyen pompás helyen piknikezett az imént. STöpi érdeklődve hallgatta, majd a pulcsim felé vette az irányt. Megszaglászta, hogy tényleg járt-e ott Muki, és bemászott ő is. Először a könyökömnél visszafordult, és kicseppent a pulcsim ujjából, de másodperceken belül újra visszamászott, és meg sem állt a derekamig. Onnan szépen felmászott a másik karomhoz, és a másik pulcsiujjnál (bal) exitelt. Visszarohant az első (jobb) pulcsiujjamhoz, és kezdte az egészet elölről. Tetszhetett STöpinek, de én is nagyon-nagyon örültem neki. Ezt még vagy háromszor megismételte, de legutoljára megült a jobb pulcsiujjamban, és csak kukucskált kifelé. Gondolom ekkor kakilt bele.. :-b